Bán Zoltán András: Susánka és Selyempina
Scolar, 2007
(Linkek: könyvesblog , Závada fülszövege , részlet a literán, kello.hu , Bárány Tibor kritikája)
"Zsigó, az idősödő kottatáros (és alkalmi súgó) beleszeret egy fiatal pincérlányba, ám szerelme viszonzatlan marad."
Egy “civil” a pályán: mert persze tudja ő, remek mód ír, de mert nem az író, hanem a (hivatásos) olvasó térfeléről lép be a pályára, “nem meri” a narrátor írónak tartatni magát, de cukkol, folyton cukkolja az olvasót… mert pompás a nyelvezete, az olvasó megnyalná utána mind a… két szemét (pl.: “comközépig felnyaló harisnyák”) és mert (talán) minden, ami a csak a könyv lapjain tárul elénk – khm...– minden csak képzelgés, és -ődés.
“…az olvasó már az első oldalakon összezavarodik … A narrációs irónia persze nem merül ki a metareflexív kommentárokban: az Agyközpont egyszer-kétszer nem tud és nem is hajlandó választani az egymásnak ellentmondó jelentések közül (holott ezek más és más jellemrajzot adnak Zsigóról, más és más módon interpretálják az öregedő férfi viselkedését) ”
Bán Zoltán András: Susánka és Selyempina
Scolar, 2007
(Linkek: könyvesblog , Závada fülszövege , részlet a literán, kello.hu , Bárány Tibor kritikája)
"Zsigó, az idősödő kottatáros (és alkalmi súgó) beleszeret egy fiatal pincérlányba, ám szerelme viszonzatlan marad."
Egy “civil” a pályán: mert persze tudja ő, remek mód ír, de mert nem az író, hanem a (hivatásos) olvasó térfeléről lép be a pályára, “nem meri” a narrátor írónak tartatni magát, de cukkol, folyton cukkolja az olvasót… mert pompás a nyelvezete, az olvasó megnyalná utána mind a… két szemét (pl.: “comközépig felnyaló harisnyák”) és mert (talán) minden, ami a csak a könyv lapjain tárul elénk – khm...– minden csak képzelgés, és -ődés.
“…az olvasó már az első oldalakon összezavarodik … A narrációs irónia persze nem merül ki a metareflexív kommentárokban: az Agyközpont egyszer-kétszer nem tud és nem is hajlandó választani az egymásnak ellentmondó jelentések közül (holott ezek más és más jellemrajzot adnak Zsigóról, más és más módon interpretálják az öregedő férfi viselkedését) ”
Egy új Szerb Antal ő (ez nálam nagy bók), egy személyben tudós és szépíró (de milyen szép. mármint írónak), aki annyit összeolvasott érett korára, hogy már tudja, mitől lábad könnybe a sokat próbált olvasó szeme is.
BZA egy remeket tett le az asztalra: a 'kaptafák' (irodalmunk nemes hagyományai), amellyel dolgozott, a remekírók műhelyeiből való: Krúdy és a századelő, no és ott van a kötet legvégén Márai hasonló utánérzése: látjuk Zsigó, mint az öreg Szindbádot hazamenni, -térülni, -fordulni, -tántorogni. Plusz megemlékezik egy – a nem bennfentesek simán át is ugorják – utalással a kor (a századvég/-elő) kritikus zsenijének mondott, ám öngyilkosságba menekült Péterfy Jenőről is (23. o., s ehhez egy kis segítség. Hiába, kifitog a regényből a műveltség, az már csak olyan Az orra is fitos vajon...?! :o) )
De visszatérve: ez a kötet a Magyar Lolita is (Végre!). A 45. oldalon a szemlesütő Susánka átalakul (?) Selyempinává a “jelentésekben” (ez megint külön fejtegetnivaló), bakfislotyóvá, kacér nimfává. Az agyközpont szerepét boncolgatni messze vezetne, ez is erősen ironikus vonalnak érződik (mert komorabbat belegondolni nem volt bátorságom).
Olyan sokrétű ez a pici kötet, mint egy… bárcás k...a öle – majd óvatosan az ujjnyalogatással, a sokrétű jelentések közt lapozgatva… :)
“És ahogy haladunk előre a rövidke kisregényben, a kérdések egyre csak sokasodnak. Az olvasó egyre zavartabban (és fokozódó élvezettel) próbál rendet tenni a fikciós szintek között”
(az idézetek Bárány T. kritikájából)
juss murmurandi