Fetzer, Amy J.: A kilenc tölgy árnyéka [Sicret Nights At Nine Oaks, 2005]
ford. Kosztolányi Klára
In: Júlia különszám 29.: Hudson, Jan: Szerelmi ábécé [stb.], Harlequin, 2008.

Kicsit késő már kibigoznom a világot kisgömböcként elnyelő két ócsó műfaj közös gyökereit, de miután kiolvastam az evocationak (csak neki olvasok néha, legalább fizethetne, b***ki) egy Júlia-különszámot (!), talán sikerült megfogalmaznom a közöst a ponyvában és a pornóban: csak a megérkezést mutatja, az utat már nem.

A szerelmes kisregényben (tartalma a fenti linknél!) ponyvában sokszor szóba kerül, hogy a férfi főhős (továbbiakban: Matschó) sok időt tölt el kaliforniai magánbirtokán álló palotájának könyvtárában, mely nem csak dolgozószobája, irodája is, de bizony olvas is a jóember. Aztán itt van főhősnőnk (továbbiakban: Pucsíta), aki szintén olvasgat - sőt, foglalkozására nézve forgatókönyvíró: garantáltan nem analfabéta. Sokszor számol be a narrátor arról, hogy hőseink "olvasnak" valamit, vagy épp a könyvtásszoba ajtajában botlanak a komornyikba, stb. De soha egy konkrét utalás sincs a könyvekre. (Hiába készült az evocatió-nak...)

Nem terheli műveltségbeli kódokkal az olvasót - ellenben épp elég agysejtet köt le az erotikus jelenetek elképzelése... A vérbőség az agy eme pontján nem kedvez egy másik  - következésképpen vérszegényebb - terület, az ún. kultúra és egyéb nyűgökért felelős axonok reakcióidejének...

"-Majonézes a szád.
Phoebe [=Pucsíta] megnyalta az ajkát, mire a férfi [Matschó] nyelt egyet. Hihetetlenül érzéki gesztus volt."

Nem érzékelteti az erotikát, hanem "megmondja". Mintha nem is olvasnál, hanem direkt pornót néznél. Eléd tartja a csapót: most, spricc! Nem neked kell rátalálnod az élményre. McOrgazm.

"Aztán eljött a megváltó pillanat. Kane [a Matschó] tett egy utolsó, heves mozdulatot, majd mindketten felkiáltottak, és egymásba kapaszkodva élvezték a zuhanást a semmibe."

Nincs szükség a fantáziára. Ami pedig kb. olyan fontos (lenne), mint a törzsfejlődésünkben volt a befelé fordítható hüvelykujj. Ami ma is sok mindenhez elengedhetetlen... Mert ki is veri.

Mármint a biztosítékot. Minek, amikor úgyis sötét van az ilyesmiket olvasó törzsközönség fejében. Ha az állatok olvasnának - no nem táltosodnának meg nagyon, csak épp annyira, hogy könyvet fognának, akkor ők is Júliát, Tiffanyt meg Románát olvasnának.

Kb. akkora élvezet ilyesmit olvasni, mint szex után pornót nézni.