Kicsi Sándor András: Szószemantika Tinta Kvk., 2007
Hú de jó könyveket is bírnak írni a nyelvészek, ha… ha cikkeiket válogatják össze, és nem akarnak a nemzedékük nagy szintetizátora lenni.. Annyira színes, tarkabarka témák, hogy művelődéstörinek is nevezném… ha én írtam volna a fülszövegét. Persze tele van szakzsargonnal, (el)kel(l) mellé olykor egy Bakos, akarom mondani újbakos, de megéri az időt.
Pl. a békeharc című fejezetből megtudjuk, csángó nyelvjárásokban a világháborút „nagy verekedés”-nek mondják – újkori szavunk, ezért hozzájuk már nem ért el…
És: a „harc” a jogos, a „háború” a jogtalan vérontást jelentette, vö.: békeharc, szabadságharc, de nincs békeháború, szabadságháború... Később a „hadi” és a „háborús” vált így ketté: a 'háborús' csak komoly, hivatalos lehetett, míg a 'hadi' akár tréfás, ironikus is: ld. pl. hadikoszt, hadiköltemény.
És ott van a „békeharc”: nem bolsi lelemény ám, első felbukkanása 1833-as! Szemere Pál követte el a Muzárionban egy elbeszélésében, mint egy erősen homályos szókép, de majd a kommancs Gimes Miklós által szerkesztett kötet terjeszti el igazán 1950-ben…
Ésatöbbi. Nem nyelvész bölcsészeknek is meghökkentő, de szép ajándék (és perverz… mégiscsak szakkönyv)
juss murmurandi