Gaarder, Jostein: Tükör által homályosan
ford. Szöllősi Adrienne
Animus, 2007

norvég, regény, ifjúsági (?), angyal, teremtés, ember, vallás
5

kello.hu 

Gaarder mindenkinek ismerős lehet a Sofie világa  regény a filozófia történetéről c. opusza óta, nekem A történetárus óta kedvenc szerzőim egyike.
Egy súlyos beteg (valószínűleg rákos) kislány betegszobájának rendszeres vendége lesz egy angyal, és érdekes párbeszéd kezdődik közöttük. Ariel, az angyal szeretné megismerné az embert: mit, hogyan érzékel és álmodik, mert az angyal, bár átszáll a falon is, nem érzi a hógolyó hidegét, sem az eper ízét, és bár hallja a zenét (Bach a kedvence), szaglása sincs szegény(ek)nek. A kis Cecile válaszaiért cserébe pedig mesél az ég műhelytitkairól: az ember teremtéséről, az üstökösökön szörfölő angyalokról. Ágyhoz kötött a kislány, mégis kirándulásokat tesznek a csillogó hóban, az angyal cipeli a sílécét is - emberszemmel ekkor látja utoljára világot a kis Cecile. Nincs halál a könyvben, a kislány csupán áttűnik egy másik szférába.
Zabarbaejtő kérdés, hogy ifjúsági regény-e a mű: nos, felnőtt és gyermekkategória egyszerre, ami ritka kincs. Úgy mondanám, mindenki talál benne örömet, de talán „célközönsége” (hú de csúnya szó szépirodalomnál) inkább az gyermek: mert feltárja elöttük a halál fogalmát is – Cecile fájdalom és félelem nélkül válik meg testétől a kisregény végére.
Tanulságul annyi tüske maradhat a kekec olvasóban (mint én), hogy ezek szerint, aki angyalt lát, az sürgősen kérje az utolsó kenetet… De a szöveg nagyon szép (pl. a szavak és halak párhuzama, 90.o.), és egy helyütt (71.o.) úgy értelmezhetők Ariel szavai, mintha az angyalok nem ismernék a Bibliát… ami azért érdekes.