Fuego de la Salsa –   a salsa tüze. Studio Vida produkció.
„Monumentális salsashow” Thália Szh., 2008. jan. 21. és márc. 31.

Ha körülötted a nézőtéren mindenki rajongó kocaszerelemmel csüng a fellépőkön, az akkor vagy a Bárka előadása (pl.), vagy amatőr fellépők rokonságával hozott össze a sors kaján humora. A Thália ma este befogadó színházzá züllött, a múzsa széttette lábait, hogy a pórnép azt hihesse, magasművészetben részesül. És persze fizet is érte, de hát az öntömjénnek ára van.

Nem hazudik a brosúra: „Vérforraló”. „Néhol megbotránkoztató”. Hogy ki bújtogatta fel a táncos nívódíjakkal és nemzetközi bajnokságokkal büszkélkedő Laki Dórát arra, hogy koreografáljon, nem tudom, de nagy tévedésben volt. Csak mellétrafálás lett belőle. Mert azt a darálást, azt a táncnak hazudott rángatózó edzésprogramot, amit ez a vicsorgó álarcnak sminkelt nőszemély a táncosok első sorából levezényelt a szerencsétlen, jobb „edzőre” érdemes táncoscsapatnak, az nagggyon ciki. (Shakirás popsirázásban azért jó a nő.) Az első pillanat, amikor végre valahára elkezdtek tánchoz hasonlítani a fellépők mozdulatai, csak a szünet után, a tangónál érkezett el. Elég hosszú petting a katarzishoz.

Ez csak azoknak a szülőknek tetszhetett, akik a bizonyára zsíros táncóra-díjak hozamát várták, s a csalódás beismerése önérzetüket is sérthette volna… Tehát tapsoltak és éljeneztek. Épp mint egy szalagavatón… De az olyanokért nem kell komolyabb színházjegynyi beléptidíjat fizetni. Mint ahogyan túlsúlyos kamaszok szerencsétlen rángatózásáért sem szokás.

Több korosztály lépett fel, a tánciskola profi szériája mellett a tanulók különböző csoportjai, köztük suta, fejletlen Loliták, sőt, két pici lányka is, talán jó ha hatévesek megvoltak. Épp olyan esetlenül ugráltak, mint a kamaszok, de a piciknek legalább jól állt a bénaság.

Summázva: egy ’katarzis fitnesz’-élmény (cop. Krétakör).