Valaha régen, amikor (a leendő Szent) Ágoston, még mint Észak-Afrika hírhedt playboya, vagy (Szent) Ferenc, Itáliáé, vagy épp Buddha, aki herceg korában "beleunt a fényűzésbe" s mindent eldobott magától, egyszerű ruhát öltött. A nép ezt csodaként élte meg, szó sem volt még a hitelesség problémájáról, egyáltalán: problémájára.
Ha ma, Gangsta Zolee, Császár Előd vagy más hasonló főtahó szétosztaná az autóparkját és bkv bérletet venne, lecserélné konfekcióra a ruhatárát, rákos árvákra íratná a házát (ez máris médiacinizmus...) és kiállna a tévében, hogy figyeljünk egymásra meg hogy láv és písz: kikacagnák, ejtené a tévé és vagy azt gondolnánk róla, megbolondult, vagy ügyes médiafogásnak tudnánk be, s csak azon gondolkoznánk, mit akar ezzel eladni?
Mások vagyunk már, mint régen, sejtfalainkban, mint a mész az érfalon, mint az irakiakban az urán, vagy mint fogunkban az idegen anyag, úgy gyűlik fel a hitetlenség.