Amiért http://istenallatkertje.blogter.hu kriptát ill. skanzent csinált a blogjából, vagyis nem akarja folytatni. Enyimé a megtiszteltetés. Levélben gyött, ímé. Linkekkel, képekkel én bővítettem.
Én vagyok papírrepülőinek hímnemű anyahajója... :o)  A szó tehát IÁ-é:

"gretagarbo felkérésének eleget téve, ugyanakkor a számból nem segget csinálva, tehát a végleg befejezett blogom nem újrakezdve, murci nagylelkű felajánlása jóvoltából ezúttal itt... Az öt könyv, ami legutóbb tetszett:

Amiért http://istenallatkertje.blogter.hu kriptát ill. skanzent csinált a blogjából, vagyis nem akarja folytatni. Enyimé a megtiszteltetés. Levélben gyött, ímé. Linkekkel, képekkel én bővítettem. Én vagyok papírrepülőinek hímnemű anyahajója... :o)
A szó tehát IÁ-é:

"gretagarbo felkérésének eleget téve, ugyanakkor a számból nem segget csinálva, tehát a végleg befejezett blogom nem újrakezdve, murci nagylelkű felajánlása jóvoltából ezúttal itt... Az öt könyv, ami legutóbb tetszett:

Egy. Chuck Palahniuk: Cigányút. A Harcosok Klubja film kapcsán botlottam a szerzőbe. Először a Halálkultuszt olvastam el tőle, ami egy-két oldalon volt csak mellbevágó, a többi meg átlag feletti jó-közepes, de valahogy mégsem az igazi. Majd gigiradok jóvoltából megkaptam a Harcosok Klubja könyv verzióját word dokumentumként, de az csalódás volt, mert több helyen eltért a film a könyvtől és kivételesen nem a film volt a gyengébb. Gondoltam, adok még egy esélyt Palahniuknak, hátha nem csak filmfeldolgozásként jó. És bejött. A Cigányút nekem volt olyan szédítő, mint a Harcosok Klubja. Kicsit vulgárisan kezdődik, de a sznobok lemorzsolódása után nyilván sokan lesznek, akiket elgondolkoztat majd. Nem az olyan bölcsességekre gondolok, mint a "Ha egy férfi azt mondja, "szeretlek", tízből tíz alkalommal úgy érti, "szeretem veled".", hanem az élet értelmének kereséséről, vagy inkább értelmetlenségének elviseléséről szóló részekre. Absinthe a koktélban. Itatja magát és üt.

Kettő. Kiss Judit Ágnes: nincs új üzenet. Ritkán veszek verseskötetet, mert könnyű vele befürödni. Már ha kortárs szerzőt választunk és nem vagyunk képben. Mint ahogy én sem. Hacsak nem nyúl a tutiba az ember, akkor egy-két jó vers mellé könnyen kaphat egy rakás szart, amit elolvas, aztán a polcon pihentet. No ez a verseskötet nem ilyen, itt pont fordított az arány. Aminek fölöttébb örültem. Alig volt vers, aminél megvontam a vállam. A többiből meg örömmel csemegéztem újra. És újra. Amúgy láttam fotót a költőnőről és nem az ideálom, szóval nem a látens nemi vágy mondatja velem a (fél)műveltség álarca mögül a pozitív kritikát.

Három. Alessandro Baricco: Tengeróceán. Ezt a kötetet azért vettem meg, mert Bariccónak eddig minden könyvét megérte elolvasnom. Bár néha túlságosan is belassul. Vagy csak én vagyok túlontúl felpörögve... Ami feltűnt, hogy egyre lustább a fölösleges szavak, mondatok levágásában. Régebben tömörebben, a lényegtelennek tűnő részek kitakarásával, az olvasó képzelőerejére jobban építve írt. Azért a burjánzó betűk sorai között, mögött még most is ott van az a különös, kifinomult humor, amit annyira értékelek benne. Meg egyáltalán, zseniális író. Sok közös gondolatunk van :) És amikor nincs, akkor meg elkápráztat azzal, hogy milyen visszafogott hétköznapisággal, magától értetődő természetességgel ejt el döbbenetesen jó meglátásokat. Gyöngyöt disznók elé. Kevesen értik igazán, azt hiszem. Ha a betű hang volna, akkor Baricco a mélybasszus nagymestere lenne. Virtuóz módon remegteti meg a bensőt, hogy még hetekkel később is érezni. Ha van mivel.

Négy. Odegnál Róbert: Rév. A hívó. Ezt a képregényt még 2005-ben vettem meg. Az írók boltjától kellett megrendelnem, mert itt Szolnokon sehol sem lehetett kapni, az alexandrás csajoknak meg három hét is kevés volt, hogy beszerezzék. ("-Milyen Róbert? -Odegnál. –...Biztos, hogy van ilyen szerző? –...(Bazmeg, díjat nyert ezzel a képregénnyel, még a Kultúrházba is meghívták. Nekem eléggé létezőnek tűnt.) Ööh. Igen.") Szóval öt perc netezés árán magam rendeltem meg és azóta is a kedvenceim egyike. Sok kis apró ötlettel teli, a szöveg, a kép és a történet ötvözése valami hihetetlen vizualitással, tényleg ámulatba ejtő. Igazán igényes kiadás a lapok széttöredező ragasztását leszámítva. Talán a második résznél már a terjesztés is könnyebb lesz. Mert egy trilógia első részéről van... volna szó. És hogy mit keres a legutóbbi öt kedvencem között, annak magyarázata éppen az, hogy azóta is hiába várom a folytatást. Így kénytelen vagyok időről-időre elővenni az első részt és azt újraolvasni. Még mindig nagyon tetszik. Bár a szerző a honlapjára (www.odegnalrobert.hu) tett fel előzetest a képregény második részének eddig elkészült rajzaiból is, de azokat direkt nem néztem meg, hogy ne lőjek le egy poént se magamnak. Inkább egyben sokkoljon az egész. Sajnos azt olvastam fórumon, hogy egyelőre függőben van a képregény és a filmes verzión dolgozik. Az első részt méltató és a folytatás felől érdeklődő levelemre ezt a választ kaptam: "Örülök, hogy tetszett, nagyon jól esik! Sajnálom, hogy a képregény darabokra esik [...] A folytatásra talán majd tudunk annyi pénzt szerezni, hogy ne dolgozzak rajta teljesen önerőből, de az még soká lesz. Szerintem is könnyebb lenne terjeszteni a következőt. A kiadóm fölvetette, hogy talán mangában kellene megrajzolni a második részt, azt mindenhol átveszik (ez vicc volt a részéről, bár nála sosem lehet tudni)." Shit happens. A filmet azért megnézem, ha elkészül. A képregény második részét meg várom tovább. Talán nem hiába. Addig is ott az első rész, amit bármikor fellapozhatok.

Három plusz kettő: Vlagyimir Szorokin: Bro útja. Megint csalok, mert ez a könyv ugyan tavaly jelent meg, én viszont még nem olvastam. De már tavaly is szerettem volna. Idén sikerült megrendelni. Azért merem ajánlani így látatlanul, mert A jég című könyv előzményeit meséli el, amit szintén olvastam tőle és összességében bejött. Egyes részei nagyon. Úgy értem NAGYON. Mert Szorokin jó emberismerő. És őrült ötletei vannak. Gátlástalanul okádja elénk a világ félig emésztett darabjait és mosolyt rajzol a tócsa közepébe. Szóval ezért van az, hogy ha most ezt az ajánlót befejezem végre, akkor megyek haza Bro útját olvasni.

Isten Állatkertje"