Söderberg, Hjalmar: Doktor Glas
Scolar, 2008 (1. kiad. 1905)

polarkönyvek (több kritika egyhelyütt!) , litera.hu + részlet , bookline , skandinavhaz.hu , ekultura.hu , evocatio  
5-ös

Kritikát sokat mutattam fent a linkekben, én csak megmutatom, milyen humora ill., meglátásai vannak, ízelítő a századvégi svéd mestertől:

„Annyira nem kedvelem sem az ismerősöket, sem a villákat, sem a szigeteket. A szigeteteket a legkevésbé. Feltrancsírozott táj."

„Gyakran azon is eltűnődöm, vajon milyen környezetet választanék a legszívesebben, ha soha nem olvastam volna egyetlen könyvet, vagy soha nem láttam volna egyetlen műalkotást sem.”

„Apropó,  a lelkész miért mindig a hátsó ajtón át megy be a templomba?”

„Mi hát a holdfény? Napfény másodkézből.”

„Egészében véve elátkozott egy nyelvünk van. A szavak egymás tyúkszemére taposnak, és belelökdösik egymást a csatornába. Svédül minden olyan kézzelfogható, olyan nyers. Nincsenek felhangok, enyhe célzások vagy lágy átmenetek. Mintha ezt a nyelvet arra teremtették volna, hogy a plebs kiírthatatlan szokása szerint szétkürtölje az igazságot, ha esik, ha fúj.” 

És már nem mindig szó szerint, de érdekes fejtegetés a p137-en:
’Háromféle ember van: A gondolkodó, a firkász és a birka. Persze a gondolkodók zöme firkász, a firkászoké meg birka, de ez most másodlagos… a lényeg: a gondolkodók dolga, hogy kiderítsék az igazságot. Csakhogy az igazság olyan mint a Nap: értéke kizárólag a   távolságban rejlik. Ha a gondolkodókon múlna, a Földet a Napba korányoznák, tevékenységük meg is rémíti a birkákat, ilyenkor jajveszékelni kezdenek. A firkászok dolga, hogy közvetítsen a 2 réteg közt, hogy megtartsa helyes távolságot az igazsággal. Az a jó firkász aki együtt gondolkodik a gondolkodókkal, és és együtt érez a birkákkal. És megvédik a birkáktól a gondolkodókat, a birkákat pedig az igazságtúladagolástól.’