hajnal, koporsószagú sötét, zúzmara az ablakon.

a szürkülő (most ez jelelenti a világost...) éjszakai sötétből előviláglik az autószélvédőkön olvadni nem akaródzó jégréteg, én meg a Brrrrr!dehideg parkettán, a sarkamon egyensúlyozva sebtiben beburkolózom valamiféle lelki pufajkába, a dobtáras súlyát még mindig érzi elgémberedett vállam.

talán már csak az utálat a tartalékláng bennem hajnalonként, emiatt lehetek képes egyáltalán kigördülni az ágyból. még tart az iszonyodás bennem a blogteresektől. (egyesektől csak, persze)

nem csak az ex bedurvulása, idegtépő pofátlansága húzott fel, hanem egy ottani "jóbarát",  kimondom:  árulása is. meg persze a "közösség" undorító álszentsége, ostobasága, :köp.

hasonló esetben beszólok én is a barátomnak, de nem teszem közzé a hibbant liba semmiféle levelét az ő megkérdezése nélkül, stb. És a legszebb, hogy mint a víz a bádogról, lepergett róla minden indulatom, amikor beolvastam neki.

az olyen exekkel meg, akik mint pióca-vámpír zombik tapadnak rád évekig, és kisajátítják még azt az ismerősöd is, akikkel már te is alig találkozol, és aki azzal etet meg mindenkit, hogy "megszerettem őket" - ott háború lesz, ex lex állapot lesz...

nem lovagias magatartás, de ha ennyire felbőszítenek valakit, akkor ott vérszagra gyűlnek az indulatok és nincs helye az álszent kulturáltságnak, verést álmodok neki éjjel és nappal. pesze meg fog ettől menekülni, ...de ennyire tönkretenni valamit... 10 hónap rendszeres postjai, a végén már 5 blogban! hogy maradhatna büntetlen? mert ő még mindig játsza a megmentésre váró hercegkisasszonyt... olyan undorító, hogy...

Ehhh!, nem vagyok ma sem blogképes

szánalmas egy fajba születtem. éljenek a fák!