Vízkereszt vagy bánom is én vagy amit akartok vagy...

http://www.orkenyszinhaz.hu/

http://www.orkenyszinhaz.hu/program/vizkereszt.php

Az Örkényben néha bizony egyperces a taps is...

Vigyázni kell a nevekkel. Ahogy a címekkel is: nem kell pitbullként ráharapni és addig facsarni, amíg valami új értelmezés-szagú mosodai ötlettől el nem cseppen...

A színpadon ugyanis körben végig mosógépek állnak, ugyan vicces, ha olykor azok elöltöltős ajtajain át távoznak a színről a szereplők, meg a végén térdig érő habbal terítik be a színpadot... Ja és egy óriási zuhanyzófüggöny nyílik szét a darab kezdetét jelezeve, meg a nyitó jelenetben a tengerből partra vetődő Viola (Hámori Gabriella) egy ilyen mosógépből ugrik elő talpig habosan... (Hmm!-mellesleg!) de ennél többet nem tudtunk kifacsarni az ötletből.

Még max. annyit, hogy ruhatárban, ami darabonként (!) elkérnek egy százast a betett cuccok után, netán kimossák a koszosabb holmikat? A mosóporreklámra hasonlító színlapról már nem is beszélek. Az is túlreagálás lenne...

A színész-rendező, Dömötör András (egy. hallg.) a dramaturggal, Várady Zsuzsával (szintén "e. h.") együtt cseszhette el, mert pl. még az olykor dagályos Wilmos mester sem írhatott le ilyen mondatot - vagy ha igen, hát ki kell nyesni: "fizikai valómat anyám méhe csomagolta ebbe a testbe". Ekkor együtt szisszent fel a teljes nézőtér... remélem, figyeltek a reakcióinkra, és az igazi premieren már nem égetik magukat ezzel.

A "színészvezetés" (vajh' mondanak még ilyet?) elég kusza, én pl. az első felvonás alatt végig sajnáltam az imádott Kerekes Évámat (ő MÁRIA, nemes hajadon, Olivia társalkodónője), akinek kezdetben nagyon nem volt lehetősége megmutatnia a vagány nőt, ehelyett csak egy tétova udvari ribiként bénázott, igen érdekes ruhában, amúgy.

A színészek óriásiak, de a számukra teremtett helyzetekben igen bénák néha... túljátszásra vagy téblébolásra vannak kényszerítve. Bár pl. a tegnap nem brillirozó, sőt, csak afféle ripacsságba száműzött Gálffi László így is külön neki szóló, dörgő tapsot kapott a nyilvános főpróbán megjelenő lányseregtől... :o)

Aki engem egészen elbűvölt, és nem csak a szerepe miatt (drága kedvenceim a bolondok: az udvari bolondok szerepét játszók, történjen az bárhol és bármikor a világban) : ő Pogány Judit . A kis drága, pici dundi bűbájnéni, a pirosra kent nózijával... (mint nóném Bolond)

Továbbá remekelt még - persze ebben karakteres szerepük is segítette őket - Für Anikó (OLIVIA, grófnő), Anger Zsolt (mint TOKÁNYI OSZKÁR ÚR, Olivia rokona) és főleg: Debreczeny Csaba, mint TOMPA ALBERT ÚR, Tokányi barátja. Mr.Bean felmenője ő, alighanem...

Szóval összbenyomás: közepes.

Részletesen:

Ruhatár: semmitseadj(be)nekik...

Büfé: ne siess, annyira drága, nem lesz nagy sor

Ülések: ha nem ülnek előtted, fel tudod tenni a lábad a szék egy lécére... :P (rám is szólt a társam, de úgysem látszott)

Mit hagytam ki? ja!

Előadás: jó, rendezés: 2/3, dramaturg: 2, színészek: csillagos jeles.

Hmm. Szigorú voltam, de sebaj, úgysem olvassa senki... :P