A nap első öröme csak este kilenckor várt tám: útban hazafelé, a falanszter kapuja előtt felnéztem az égre és az égen végigterpeszkedő felhőből a Hold úgy nézett le, mintha egy óriási kardhal kacsintana rám... (vajh' ez mit jelenthet az Álmoskönyv szerint? - mert álmos is vagyok, ám, erősen...)
Amúgy meg, éppen az előbb, felhívtam plátói szerelememet, hogy: ha nem látom, úgy részleges napfogyatkozásban élek, míg nem látom újra. A suta mondatok a legszebbek, ha szerelmtől dadognak, nem?
juss murmurandi