-A fantázia: tudatunk zabláját rágó őrület.

-A hadsereg a kis lelkek paradicsoma.

-A kimondott szó árvább, mint a gondolat.

-A kivétel kell - hogy felismerhessük a szabályt.

-A könnyek nem arra valók, hogy letöröljük őket.

-A középkor élesztő volt történelmünk masszájában.

-A kultúra: alázat az erkölccsel szemben.

-A küzdelmes élet: hogy ne szégyelljük majdani holttestünket.

-A művészet az intelligencia vezeklése.

-A művészetek úgy szakadnak ránk, mint egykor a bábeli nyelvzavar.

-A "nagy embert" nem a hibák hiánya jellemzi, hanem hogy tud róluk.

-A "nép fia": akiről semmi egyebet nem lehet elmondani.

-A perpetum mobile: egy-egy leláncolt lélek megrengeti a jövendő lelkeit.

-A posztmodern a labirintusból kiért ember felkiáltása: -Hogyan találok most vissza?!

-A posztmodern: kancsal olvasás?

-A radikalizmus az idealizmus fattyúhajtása.

-A ráncokban gyémántpor ül.

-A rossz író: tollába dőljön!

-A szépség is mérgez, ha nem írod ki magadból versben.

-A szerelem még az önbizalmat is féltékennyé teszi az imádottal szemben.

-A szerelem törvénybe iktatása, a házasságkötés: a természet karanténba zárása. 

-A szerelem: két üvegbúra finom összekovácsolódása.

-A szó: vágyaink barlangrajza.

-A tartózkodók csak forgatnak a szájukban - hogy meglangyítsanak s félrefordulva a tenyerükbe köpjenek.

-A "tehát" szó nem méltó egyetlen jó stilisztához sem.

-A tehetségnek bizonyítéka, a zseninek célja van.

-A természet nem tudományos jellegű.

-A tudós az az író, aki nem mer komolytalan lenni. A művész az a tudós, aki nem mer komoly lenni. A kultúrtörténésznek pedig komolytalan tudósnak és komoly művésznek kell lennie...

-A vers a legszebb zene, a zene a legszebb festmény, s ez meg a néma szobor szaval a legszebben.

-A vers nem érlelődik a költőben: aknát ás.

-Ahány ember, annyi boldogság.

-Aki a poénra hegyezi ki versét, hátulról kezdve hozzá, megérdemli, hogy visszafelé is olvassák.

-Aki a reményt elűzi magától, öngyilkos, de ha úgy veszik el tőle, életet mentenek.

-Aki ír, boldog. Aki boldog, nem tud írni.

-Aki képtelen az őrületre, az a legsivárabb lélek.

-Aki kiírtja magából az önzést, a világ bolondjává lesz.

-Aki legyőzi vágyait: az egyik vesztes mindenképpen valamelyik önmaga.

-Aki szűzen hal meg: belőlük lesznek az angyalok? Vagy a bukott angyalok?!

-Amiről még mindig sejtelmünk sincs: az a "sors" a történelemben és a "spontán reakció" fogalmai a pszichológiában.

-Az "elemzés" nem ásatás, hanem a mű befejezése.

-Az aforizmaírás: szellemi bulímia…

-Az aforizmák a szellem kasztráltjai.

-Az ateisták a kétkedés - s a kérkedés - mártírjai.

-Az az aforizma, mely téved, is igaz, csak arról szól, aki vallja.

-Az az igazi író, aki a kérdésre, hogy milyen könyvet vinne magával egy lakatlan szigetre, azt felelné: csak egy üres füzetet.

-Az élet emlékezés - emlékezés arra, hogy felejteni kell.

-Az energia nem vész el, csak kizsarolják.

-Az igazság nem győz, míg el nem válik a jóságtól. Attól a pillanattól kezdve azonban már nem mint igazság győzedelmeskedik.

-Az írás mentsvár, hol minden megeshet. Nedec vára.

-Az irodalom kispolgára: a romantikus zsenikultusz dagálya után parton heverő önjelölt értelmiségi.

-Az írott szó nem beszél hozzád: hallgat téged.

-Az öngyilkos már csak hullagyalázó.

-"Az őszinteség póza."

-Az újkor története a paradicsomtól a ketchupig vezető utat járta be.

-Az vagy, amilyen szerep után még futni tudsz.

-Az van túl az igazi érettségin, aki már kritikával forgatja a könyveket.

-Biceg, sántít az igazság: paradoxikózisban szenved.

-Bűneim: meg nem írt műveim.

-Csak a betegek joga az unalmasság - de addig nem is gyógyul meg valaki, míg unalmas.

-Csak fiatalon taníthatunk romantikát: az öregek már csak emlékeznek a legnagyobb tragédiára.

-Csak lovagolunk a szavakon, melyeknek még a nyergében is háttal ülünk.

-Csak nálad okosabbal vitatkozhatsz.

-Egy írónak ez, itt a túlvilág.

-Egy-egy szép mondat szinte a nyelv szerelmesévé tesz.

-Egyeseknek bogaraik vannak, másokból egyenesen sáskahad árad.

-Egyetleneggyel befolyásolhatod a történelmet: ha tanítod.

-"Egy nemzet magánügye..." : mégiscsak összetartozunk?

-Életben maradni: a legnagyobb hiúság.

-Ember vagy, ha benned a test és a lélek mint Jákob és az az angyal birkóznak.

-Felnőttél, ha már nem sajnáltatod magad.

-"Fürdött a boldogságban." - De nem tudott úszni. 

-Gravitáció s butaság a két elemi erő.

-Ha a szeretet mögött nem áll ott az ész is, nem több egy koca odaadó röfögésénél. 

-Ha a történetírás ráébred önnön képességére, a jövő is olvashatóvá válik.

-Ha az ember kellő ideig gondolkodik, minden elfogadhatóvá lesz. Akinek véleménye van: kapkod.

–Ha félreértesz valakit, rosszindulatú vagy.

-Ha írsz egy novellát és beleírod Kafka nevét: csak egy jótollú irodalomtörténész vagy  -  ha Josef K.-t említed benne: íróepigon.

-Ha túlolvasod magad, egyetlen mondatodat sem írhatod le többé „… " nélkül.

-Háromnemű az ember: hímnemű, nőnemű - és ágynemű.

-Hitler a legátlagosabb ember volt: a legnagyobb kisember.

-"Hitvita": a legértelmetlenebb szóösszetétel.

-Hogy egy vers a csönddel ér fel, azt jelenti, hogy csak hallani szabad, szavalni nem, mert az koldulni kényszerítené.

-Igazából csak rossz tulajdonságaival lehet valakit jellemezni - a tiszta jóság jellegtelen - s talán jellemtelen is?

-Irodalom: a magány ünnepe?

-Irtózatos erejű az ostobaság, mely mit sem tud magáról. 

-Japán csésze az ember: csorbultan, a lakk alatt, még szebb, még értékesebb?

-Jó feleség a férjének: -Letöröm a szarvadat!

–Kávéházi irodalom-sarokban: -Pardon, szabad ez a közhely?

-Kultúrákban áll az idő, civilizációkban diktál.

-Lett-e valahová az a tenger idő, amit gyenge költők töltöttek el rossz verseikkel?

–Még nem találkoztam senkivel, akin meglátszott volna, hogy ősei egy kétezer éves keresztény kultúrában éltek volna.

-Mi rohanunk, nem az idő.

-Miért épp háborúban mutatkozik meg emberségünk?!

-Mikor a régi görögök Zeusz szent tölgyesét is kokszosították (így történt) - akkoriban született Európa.

-Mindannyian a história egy-egy sorköze vagyunk.

-Nagy szavak... - mert kicsinyek vagyunk hozzájuk.

-Nincs kétségbe ejtőbb egy imádkozó katonánál.

-Nincs kis tehetség, csak hiúság van.

-Objektív történész receptje: olvassa azt, akit utál, és olvasson arról, akit kedvel

-Olyan gyengék vagyunk, amilyen erősnek hisszük magunkat.

-Rossz és jó könyv hasonlósága: egyaránt kijegyzetelhetetlenek.

-Szánalom és sajnálat: az önmagunkat is becsapó közöny.

-Szerényen csak a tehetségtelen alkothat, maradék kis alázatosságában, meg a zseni, akinek ez csak egy játék a sok közül. A tehetség, szegény, csak gőggel élhet.

-Szószátyár a költő? Író lesz belőle.

-Tekintetek öntőformájában készül az énünk.

-Történelmünk piszkozat, melyet sosem tudunk tisztázni.

-Tudatában lehetünk-e saját tudatunk széthullásának?

-Türelmes a halál. Arcod tükrében hosszan csinosítja magát.

-Úgy merülünk a fájdalomba, mint gyertyabél a forró viaszba.

-Van, hogy örvény támad a mondatok közt és magukba rántják az olvasót – bármely szöveg magában rejthet ilyen fekete lyukakat, melyekről sosem hallunk - csak egy nyitott könyv hever záráskor az olvasóterem asztalán.

-Van-e emberibb, mint megőrülni?