Utaskommunikáció a BKV járművein

Évtizedes tapasztalaim szerint a villamost, legyen bármilyen csotrogány, és döcögjön akár a külső pesti prolinegyedben, még mindig sokkal inkább belengi – a fura, ferde szagokon kívül – valami a régi polgári mentalitásból. Ami annyit jelent, ha hozzászólsz valakihez, az nem visszaüt, hanem mosolyogva felel neked. Ha már vissza-, akkor kérdez.

Bár először a nagykörúti villamosokat is a busz katagóriába soroltam, de épp ma voltam szemtanúja, hogy az új Combinón egy idős hölgy egyszer csak egy előtte ülő lányhoz fordul és felhívja a figyelmét az Óbuda felett hatalmas terpeszben feszülő szivárványra. Szóval hiába a sokakat (joggal) idegessé tevő új (csili)vili, még a nagykörúti járgány is sugározza a polgári éthoszt. (Igaz, ez a budai térfelén zajlott le a kutúrember vs. bugris háborúnak).

Racionális magyarázat szerintem nem adható a különbségre, mert hiába megy egy busz a polgáribb Budán, vagy egy öreg villamos a leharcolt pesti oldalon, a jármű számít, és nem a környék – de még a benne ülők sem. A kalapos budai úr, ha buszra száll, összébb zárja maga körül a személyes teret, és egy kapucnis keménycsávó, ha villamosra szál, szordínót rak fel az arcára. (És semmi tisztelet természeseten annak a kivételnek, aki a villamoson is csak egy nagy bunkó.)

Ja, és a listán leghátul természetesen a metró áll: ott az ember csak ismerőssel vált szót. A metrózó ember akárhonnan jöhet, vele szemben a legmagasabb bizalmatlanságot írja elő a Zurbánus nagykönyv. Metrón csak a messzi vidéken élők elegyednek szóba idegenekkel, "feljőve" ebbe a metro/nekropoliszba.

(p.s.: link for arczello.art)