A profi
(Le
professionnel, 1981)
„Aki nem tudja, hogy miért kell meghalnia Belmondónak a film végén, az az egészből nem ért semmit - hiába nézi meg akár 1000x is!” (Thonuzaba (?) kommentje a port.hu-n)
Sorstragédia a görög mintadarabok mellett, csak éppen két és fél ezer
évvel későbbről. Nem csupán Jean-Paul Belmondo remeklése és a zeneszerző
egyetlen, borzongató dallama emberfeletti, hanem az egész… A férfisors, az elvekhez
hű, az igazi, a ritka férfiembersors egy lehetséges verziójának megmutatása.
Remekmű, számos kisebb színészvezetési és egyéb elbaltázások egész sora mellett
is – ahogy az antik klasszikus darabokban, de általában a remeknek kikiáltott
művekben is hosszan számlálhatjuk a hibákat, amelyek mégsem vonnak le annak
értékéből.
Rendezte: Georges Lautner (fotó)
Zene: Ennio Morricone
Főszerepben: Jean-Paul Belmondo (Joss Beaumont)
Írta: Patrick Alexander nyomán a rendező és Michel Audiard (fotó)
De hadd álljak meg egy kicsit Patrick Alexandernél. (munkásságról: link1 és link2)
A. P. nem keverendő össze sem az ír születésű, angliai iskolázottságú, ausztráliai névrokonával, aki költő és perfomansz művész volt (1940-2005) – és azzal a fiatal kortárs karikaturistával sem, aki épp a Le Professionnel évében született.
A mi script-írónk a jelek szerint angol-amerikai tévéjáték sorozatok írásával
futott be – és életéről sajnos csak morzsákat találtam a neten: hogy pl. nagy-britanniai
születésű (1926-os).
A filmre visszatérve: bizony profi adaptálásáról van szó egy angol kriminek.
Joss regénybeli őse angol bérgyilkos, „The author first novel. In the great tradition of British espionage thrillers. The perfect assassin, Richard Abbott, stalks his victim, the garrulous African dictator, Njala.” (1 angol antikvárium summázata)
Mert erről van szó:a Death of a thin-skinned animal c. könyvről /New York: E.
P. Dutton, 1976/
(Fotó: az egyik kiadás borítója)
A regény 1976-ban a
krimik Dagger-díját is elnyerte (Ehhez linkek: Crime writers..., a sponsor, és a díj története), valamint Best First Novel is lett még ugyanebben az évben.
Az angol eredeti helyszíne London, főhőse Richard Abbott, a rosszfiú diktátor pedig Njala – magyarul talán szintén 'Dzsala' lehetne. Az angol regény tartalmáról lásd bővebben itt. Nem tudom, a francia forgatókönyvre Alexender úr mennyire ismerhetett rá – de ami biztosan közös bennük: mindkettő „dramatic male hunt”.
Elég jó lehet a
nyomok alapján egy másik, korábbi filmje is, a Passport to Shame (1958) és másik könyve: a Show Me a Hero (1979) is.
Készült itt nemrég egy 3x10 kedvenc lista, zenéről, könyvekről és filmekről. Már akkor gondoltam erre, de – akárcsak a könyveknél, inkább ajánlóba mentem át, ezt a filmet pedig ugye mindenki ismeri. Én pl. mindig megnézem a tévében, ahányszor csak leadják. Szóval, ez a film mindenképpen beleillik a 10 kedvencbe. Sőt, ott is az elsők közé való. Mert már bizonyított: mindig élvezettel, elbűvölve és feszülten figyelem, mint az athéniak a mindenki által akár az unalomig ismert tragédiák történetét – és mégis izgultak, izgulok. Mert sorsdráma. És katarzis, ne szégyelljük.
juss murmurandi