Este nyilv. főpróbára mehettem, ide ni. Mellesleg imádom Börcsök Enikőt, de most nem tudtam. Mert az ősanya és az ősbutaság archetípusát adta elő - persze remekül -, gyökérszintig aggodalmaskodta szét nyomorult életüket, szegény férj helyében én már ott baltát ragadtam volna, amikor lebassza őt, hogy miért vett egyáltalán lottót, amit most megnyertek. Spíró tuti anyósát vagy egyik exnejét írta meg, hehehe ill. szegény... Lehetne még filózni a darabon naphosszat (pl. Cimbi szerint persze a pasi volt a f..sz, pedig ő csak a kisebb...), a lényeg az, hogy szó szerint mihaszna darab: mögöttünk épp ilyen lelkecskék ültek, 'oszt minek?! Mulatni nem lehet a nyomorult lelkeken, az illetékes nyomorultak meg ha járnak is színházba (naná), nem veszik magukra. Túl magas irodalom.
Amúgy, kedves dramaturgia: az elején kéne húzni... vontatott.
*Seingalt lovag feltalálta a nép igazi ópiumát: a szerencsejátékot - ma Spiró bemutatja, hogy a nép fél 'betépni' is.
Linkek
Szöveg
Radnóti Sz.
Spiró
juss murmurandi