Uganda.

Hazánknál kb. két és félszer nagyobb közép-afrikai állam Kongó, Szudán és Kenya között, 23 millió lakossal, számos nációval és vallással, szuahéli és angol hivatalos nyelvvel. A Nílus egyik forrásvidéke. Fővárosa Kampala, a Viktória-tó északi partján. Fő agráreszköze a kapa, kevés kincseinek egyike a kobalt, mérlegfőösszege erősen negatív.

Na de ideje a filmet is bemutatni:
Skócia utolsó királya

Szellemkutya diktátoroskodik… és már könyveket sem olvas.
És ezért pórul is jár. Én meg annyira sznob vagyok, hogy szinte megbocsátottam az ugandai hóhérnak, úgy zusammen, amikor egy jelenetben elkezdett harmonikázni… Felteszem, ez is életrajzi elem volt. No de abcúg művészieskedés, mégis csak egy mészáros diktátor volt Afrika szívében, épp amikor a háttérben megtörtént anyáink és apáink fiatalkora (ezért a sok retro: fegyverben, Mercédeszben és ingekben).

„Amin elnökségének nyolc esztendeje alatt több mint háromszázezer embert öletett meg. Pontos adatokat a vérengzésekről nem tudunk, hiszen bukását nem követte semmiféle elszámoltatás; a hatalmát megdöntő puccs után Szaúd-Arábia fogadta be Amint, aki ott is halt meg veseelégtelenségben. A tényfeltárást a legendák helyettesítik: az etnikai és politikai tisztogatás, megtorlás során az egykori profi bokszbajnok puszta kézzel ölte meg ellenfeleit, krokodilok elé vetette őket, mi több, kannibál is volt. Pedig nem így indult... Idi Amin életének két meghatározó élménye a gyermekkori szegénység és a katonaság. /…/ A brit alapítású helyi hadseregben eltöltött évek a kiemelkedés lehetőségét biztosítják az ambiciózus fiatalember számára, valamint megalapozzák szinte érthetetlen rajongását Skócia iránt. Amin, uralma idején, gyakran fényképeztette magát skót népviseletben, s a bukása előtti évben Skócia királyának nevezte ki magát. Ez a skótmánia adja Kevin Macdonald tényeken és fikción alapuló filmjének keretét.” (hetivalasz.hu)

„Egy humanitárius segélyakcióban részt vevő skót orvos (James MacAvoy) a rettegett népvezér közelébe kerül, megmenti az életét, és a szeszélyes Idi Amin még aznap személyes orvosának és legfőbb bizalmasának választja a férfit. Dr. Garrigan kezdetben élvezi a váratlan helyzetet, de hamarosan rájön, micsoda barbár közvetlen közelében él - és azzal is szembe kell néznie, hogy már neki magának is egyre nagyobb része van az elkövetett bűnökben.” (port.hu) Menekülőre fogja, de ez sok szenvedésbe kerül…
Megkapja amire vágyott: hát ez advencsör, rogyásig… szó szerint.

Csakhogy... bár tudnám, mire fel készült a film… Már megint a fehér ember leliismerete nyalogatja magát tisztára, a fehér főszereplő (szenvedés)története nyomán? Egy fasztfrászt. Az afrikai, ázsiai  szadista diktatúrák mindig is a fehér államok kénye-kedvére alakultak, követtek el népirtásokat, és szűntek meg - azaz alakultak át a következő diktatúrává.

„Az angolok merész lépésre szánták el magukat: nagyon rafináltan, már-már támadhatatlanul, de mégiscsak rasszista propagandafilmet készítettek saját, mára jóformán semmivé lett nagyhatalmi státuszuk létjogosultságáról.” – írja a Zindex is – „a britek a saját gyarmatosító tevékenységük következményeként megjelenő vérengzéseket és kegyetlenkedéseket (lásd még India és Dél-Afrika) okozat helyett okként tálalják, mondván: nézzétek meg mit művelnek ezek a szadista, barbár vademberek, ha nem tartjuk őket rövid pórázon vagy ahogy a a Simon McBurney által alakított angol tisztviselő mondja ki a filmben: >Csak ebből értenek<. Vannak továbbá az európai gyarmat, Skócia szülöttei, akik pedig csak a farkuk végéig látnak el.”

„Kevin Macdonald glasgow-i születésű filmrendező. Azzal, hogy skót létére igent mondott egy ilyen film rendezői feladatainak ellátására, lényegében eggyé vált filmjének butácska skót főhősével, és a nagytestvér propagandájának érvényességét személyével is erősíti. Nem fontos, hogy a forgatókönyv fordulatai mennyire életszerűek és mennyiben térnek el Giles Foden alapul szolgáló bestseller regényétől. Az sem érdekes, hogy a Lars von Trier-rel dogmázgató Anthony Dod Mantle operatőr gyorsmozgásos, kézikamerás szekvenciái miként segítik a történetmesélést. Az pedig végképp nem érdekel, hogy a valóban zseniális Forest Whitaker Idi Amin ugandai elnök megformálásáért Oscar díjat kapott. Ez a film egy förtelem, úgy ahogy van.” (Béres Dániel, index)

Hát ja, kb. tényleg ennyi.

És végül, hogy milyen a rossz filmkritika: filmtekercs.hu.