Balassi, 2007
mancs.hu/Babiczky Tibor , kello.hu , Legeza Ilona M. A. kisprózáiról , ÉS.hu/részlet a regényből és egy másik , és egy harmadik részlet/szombat.hu , fülszöveg , litera.hu/Tamás Zsuzsa
Sz'tem: 5-ös
A csaj elköltözik tőle, előtte még levágja lábkörmét és a darabkákat egy nyitott ikonfestészeti albumon hagyja - kb. így indul a középkorú szerző 5. könyve (és egyben első regénye - amely második kiadói házasságának gyümölcse. A Széphalom Kvműhely után írónk mostanság a Balassinál jelenik meg, ami garantálja valamelyest a minőséget, vö. Tisza Katával, aki 3 kötetét 3 különböző kiadónál feküldte ki. A szerzőtől bocs a példáért.)
Ménes egy helyütt a prousti alakhoz hasonlítja magát: „Swann egy kiegyensúlyozott pasas, azonkívül pontosan ismerte önmagát, éppen ezért valahogy kretén figurának éreztem” – ám itt megbillen a dolog: bizony inkább a szerző az, mert ő meg nem ismeri saját magát. Ez az összes olvasói élmény - az elején… Ami szerencsésen megdől kb. a 40. oldal után.
Onnantól valami működik a regényben, a férfiolvasókat biztos elkapja. Vagy a férfilélek pőresége, vagy ahogy a nőkről ír… Pl. a szakítás után felcsíp egy óvónőt, aki éppen temetésről megy haza, s mikor látja, a nő pőre a bugyiban, vagyis aznap reggel meg kellett borotválnia ott alul: „ezt a lányt a halál izgatta fel.” Szóval vannak jó sorok.
És egyre több lesz. Életismeretből egy doktori dolgozat. „Magyar nyelven regényt írni maga a szabadság, olyan, mint hancúrozni Noémivel.” A fenti linkek kritikái alaptalanok és kissé szemetek.
A regény jelenideje pár óra, egy kóbor délután csupán: a lány lelép, írónk a nyomában, de csak kódorog, alkoholos ködből réved vissza az egy évig sem tartó, de minden eddiginél intenzívebb kapcsolatára.
A lány alakja nagyon meg lett teremtve. Simán lehet, hogy valós alak, de kinézem a szerzőből: akár a semmiből is teremthette. (Asszem ez nagy bók egy írónak)
Minden csak emlékezés. A megcsalások (gyanúi), az ördögi ’após’, vagy akár (hogy kissé extrémebb jeleneteket emíltsek) a petting a templomban, vagy a kábszerezés „felsőfokon”.
A lánynak mesélt történeteiben pedig benne lehet a szerző gyerekkora is: a kései Kádár-éra, a zsebhitler apuka, a mimóza anyuka és a frusztrált kamaszévek, képzelhetjük.
Állítólag a szerzővel mindez meg is történt (mármint a szerelmi tragédia, nem a kamaszéveket élte át újból...), csak éppen a kézirat leadása után (az irodalom visszavág?). Akár már előtte, akár „csak” utána: szerintem a szerző ezzel kábé 200 oldalnyi prózával bekanalazott egy kis habarcsot a széteső világ eresztékeibe. (vö. „Mi az irodalom feladata?”)
Egyéb nyárvégi olvasmányokról:
http://murci.freeblog.hu/archives/2007/08/31/olvasonaplo_2007_aug/
juss murmurandi