’Besült szerelmek’ + 2 másik könyvről

Vaszary János: Szajna-parti kaland
Ulpius 2007

kello.hu , másik borító , ulpiusház
4/5

A szerzőt kerülő úton mutatom be: ő a bátyja a híres Monpti, A szőkékkel mindig baj van, a Hárman egymás ellen stb. regények írójának, Vaszary Gábornak. János (1899-1963) vérbeli színházcsináló: írt, rendezett, játszott. Muráti Lili férje, II. világháború végi vesszőfutásukról vall Zörgetik az ajtót c. memoárja (V.J., a festő névrokona csupán). A regény története egyszerű, azt hihetnénk, a húszas években nyomorogni és reménytelen szerelmekért indultak világgá a fiatalemberek (vö. Rejtő: Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam). Hősünk alkalmi munkákból tengődik, közben egy titokzatos(kodó) francia lánnyal zuhan abba a bizonyos sötét verembe. Szellemes lektűr rejtői humorral, és ez nem csak rang: döbbenetes a hasonlóság egyes P. Howard-i poénokkal. (Párhuzamos a pályájuk is a színházi stúdiumok idején.) A keserűbe forduló szerelmi szál mellett feltárul Párizs gyomra, s a többé-kevésbé kedves szélhámosok közt, ha nem is Vanek úr, de egy forradalmat szervező orosz herceg is fel-, majd letűnik... A könyvtárak hajlamosak a testvérpár több művét –ezt is– is a ’szerelmes könyvek’ polcára helyezni, ez kérem, főbenjáró vétek! Üdítő limonádé ugyan, de sértő egyazon ponyváról kínálni.

*

Bán Zoltán András: Susánka és Selyempina
Scolar, 2007

interjú BZA-val , kello.hu , Závada+részlet , könyvesblog , prae.hu , BárányTibor / litera.hu
5*

Zsigó, az öreg kottatáros mámorosan beleszeret egy süldő pincérlányba, s máris belecsapunk a képzelet szaftos lecsójába. Pompás nyelvezettel (“comközépig felnyaló harisnyák”) tárul fel előttünk Zsigó (olykor igen sikamlós) fantáziája. A narratív szintekkel (’Agyközpont’, ’jelentésírók’ stb.) szinte zsonglőrködik az irodalmár fenegyerek (53 évével nagy lehet). Az már balladai homályba vész, hogy hősünk megkapja-e, vagy „csak” megalkotja magának S...pinát. (Itt hosszasan tanácstalankodott a Szerk., melyik is a csúnya szó a címben, amiért – a szerző állítása szerint – kevesen merték kérni a könyvet a boltokban, de nem jöttünk rá, így találomra cenzúráztunk…) BZA (irodalomtudós, lapszerkesztő) első nagyobb szépirodalmi munkája a recenzensnél elényerte ’a magyar Lolita’ címet. Az idetolakodott Nabokov helyett azonban a vitathatatlan előd: Krúdy (akinek szintén bűvészi a prózája). Sőt, Márai hazatántorgó Szindbádja is benne van! A századvég kritikus zsenijének mondott, ám öngyilkosságba menekült Péterfy Jenő is kísért egy bekezdésben (őt BZA egy külön regényben készül megírni) - ilyen az, ha tudósok művelik (meg) az irodalmat - egyszerűen kifitog a műveltség a regényből. Ennyiben meg Económikus.

*

Makine, Andrei: Lehet-e még szeretni Franciaországot?
Háttér, 2007

kello.hu , wikipédia , háttérkiadó
4

A Besült szerelmek könyvcsokrának harmadik kötete kakukktojás-féle: a szerelem tárgya maga Franciaország – ’aki’ egy szál megkopott glóriájában áll előttünk az orosz származású író miniesszéiben. Ez a félig kívülállás jó rálátást adott a szerzőnek ahhoz, hogy bár csak töredékesen, de megírjon egy előtanulmányt a jelenkori francia nemzetkarakterológiához. Ám több ennél, s itt hivatkozni kell Raymond Aron alapművére: Az értelmiség ópiumára, amely könyörtelen tükröt mutatott a francia szellemi elitnek saját téves, önámítóan balos, struccos magatartásáról. A francia entellektüel még mindig „inkább együtt téved Satre-tal, mint hogy igaza legyen Raymond Aronnal” – diagnosztizálja évtizedekkel később is. Emellett boncolgatja a széteső nemzetállam, a franciaság mibenlétét, nyíltan beszél a mélyen gyökerező rasszizmusról, valamint a kisebbségre és a többségre egyaránt vonatkozó felelősségről. Előbbinek ezt üzeni: „Ha nem vagytok franciák, legyetek méltók arra, hogy azok lehessetek”. Nem tette, de ekképpen írhatta volna át a hármas jelszót: Közösségvállalás, Felelősség, Áldozathozatal. Magyarul hét regénye olvasható, köztük A francia hagyaték a világsiker előtt elsőként magyarul jelent meg fordításban.

*

+2 könyv:

Lackfi János: Halottnéző
Noran 2007

Krausz Vera/e-kultura , szerző honlapja , litera.hu (részlet) , KálmánG/Könyvesblog
4

Az egykori kisfiú szeme sarkából stírölhetjük végig a nyolcvanas éveket, ezt a még lassan hömpölygő, de a közelgő zuhatag előtt már másként morajló időfolyamot. Amiről szerencséjükre lecsúsztak a mai huszonévesek: ők is fogdosták egykor a lányok kikerekedő mellét, átestek a kamaszkor minden bukkanóján, de már mit sem mond nekik a porlimó, a nájlon iskolaköpeny és félreértik a Trabantot is. A 36 éves költő-műfordító önéletrajzi regénye a korszakot szenvtelenül tárja fel, nem ítélkezik, kerüli a nosztalgiát (ami mindenből giccset csinál), de humorral, iróniával tekint vissza. (Vagy épp naturalista kíméletlenséggel: egyik fejezetében a nyomorúságban élő anya és fia oltárszerűen építik körbe a kemény spórolás árán nullát mutató kerti villanyórát, s előtte üldögélnek áhítatosan: egész életük nincstelensége a felkínált áldozat.) Kis hősünk álmodozásai színes zárványok a szövegben, pl. a Brezsnyev bálnaszerű Csajkái nyomán kikerekedő minikrimi, vagy megtudjuk, hová lesz a mellszobrok alsó fele. Apróbb hibái ellenére (funkció nélkül visszatérő elemek, többször elsütött poénok) szamárfülezze össze minden huszonéves, mert remek (gyönyörű verseken csiszolt) nyelvezeten kapja vissza azt, amit röviden így hívunk: a felcserepedés kora…

*

Nagy Gergely: Angst a városi harcos kézikönyve
Ulpius-ház, 2007