Tavaly ilyenkor Hamvas Bélát idéztem, most egy névtelen szerzőségű költeményt, 1957-ből...
Névtelen Szerzö: BOCSÁJTSATOK MEG GYEREKEK (iródott 1957-ben) |
Ó, hányszor mondtuk kézlegyintve: |
„Ezek a mai gyerekek!", |
Elfajzott korcsok, silányságok, |
Üresek, léhák, jampecek… |
Ezeknek már semmi sem szent, |
Mit nékik hit, eszmény, haza. |
Ezeket csak a szving érdekli, |
Ezeknek nincs egy jó szava. |
De aztán…aztán csodák jöttek, |
Soha nem látott hös napok, |
Mit mi megtenni sohse mertünk: |
A jampec fegyvert ragadott! |
Vagy, ha nem jutott, puszta kézzel |
Rohamozott meg tankokat, |
És hittel, vérrel égre irta: |
„Zsarnok! Az én hazám szabad!" |
Könnyes szemekkel vallom mostan: |
Hösök vagytok, nem Jampecek! |
Ösz fejem lehajtom halkan, |
Bocsájtsatok meg gyerekek..... |
Ismeretlen_10155 2007.11.02. 22:14:45
Ismeretlen_54136 2007.11.03. 17:17:17