Egy pillanatra már megint azt hittem, feltaláltam valamit. Még csak azt nem tudom, mire jó a mai invencióm.
Ha egy regény szépirodalmi utalásait követném, pl. a most olvasott Náfíszi-kötet utalásait, haladhatnék kis lépésekben is (Nabokov), nagyobbakban (H. James, Fitzgerald, Austen), s visszaléphetnék akár egy teljes világirodalomnyit is. (Firdauszi, stb.)
De mindenképpen visszafelé haladnék az időben, lévén még a látnoki képességű írók sem láthatnak előre az időben (ok, Orwellnek sikerült), max. készülő kortársakra, rá, de ezzel nem lépünk előre. Így pedig előbb-utóbb kikötünk Homérosznál, ó...irodalmi költészeteknél meg a mitológiáknál. Vagyis jó játékot találtam ki, csak azt nem tudom még, mire jó.
Talán, mégis belevágok. Az is lehetne a mottója: olyan mint a szex: ki bírja hosszabb távon... Kezdeni egy kortárssal kell, és az ember teremtésének környékén befejezni... :)
ergé 2007.11.18. 14:14:20
a. 2007.12.05. 13:24:30