Buarque, Chico: Budapest
ford. Pál Ferenc
Athenaeum 2000, 2005

Ritkán esik meg olyan, hogy már az első néhány tucat oldal után felírom a csillagos ötöst… Az írás mágiája … amiről elsősorban szól. Aki a cím nyomán azt várja, hogy megtudja, milyennek látja egy pénzes nyugati (éppen egy brazil) a mi westbalkáni koszfészkünket és óriáskuplerájunkat, az ne vegye se kézbe, se szájba... Nem a Gödör és a Sziget négykézlábas útikalauza,  hanem… mint A történetárus c. norvég regény. Abban egy olyan alak a főszereplő, aki neves írók „négere”, itt: közéleti szereplők beszédírója.
José Costát mágnesként vonza a magyar nyelv, egy családi balhé után ideutazik és itt is ragad, magyartanárnője (a) szeretője lesz. Legutóbbi könyve, amit egy német celeb önéletrajzaként gyártott le (Teleírt nők címmel), bestseller lesz, őt pedig gyötörni kezdi a kibeszélhetetlen siker. És a féltékenység: még nejétől is ezt a könyvet kapja ajándékba („egyszerűen zseniális”- mondja a nő, de őt ’néger’ szerzőnket köti az üzleti titkok). Ami azért kínos, mert a szeme előtt kacérkodik a neje az igazinak kikiáltott íróval, sőt a német pasas még el is csábítja Vandát.
Közben nyakukra nő a 'bedolgozó' szövegipari szakma: a 'ghost writer'-ek előlépnek az árnyékból, nemcsak hogy felvállalják nevüket és arcukat, egyenesen sztárok lesznek. Sikk lesz befutott 'négerrel' íratni a saját művet. 
De visszatérve cselekmény fősodrához: nem is Magyarországra emigrál ő ekkor, hanem a magyar nyelvbe. Mikor pedig a bajok csőstül szakadnak rá, személyisége pusztulását semmi nem mutatja jobban, mint az időközben felszedett magyar nyelvtudásának látványos romlása. Annyira beleássa magát a nyelvtanulásba („Úgy csipegettem össze innen-onnan az általam ismert nyelvekből a szavakat, ahogy egy frissen elvált férj látogatja végig volt szeretőit.”), hogy barátnője, Fülemüle Kiska (Krisztina) már beajánlhatja a Szépirodalmi Klub üléseinek jegyzőkönyvvezetői állásába, ahol hamarosan lektori munkát is végez.
Hősünk immár a harmadik nyelven válik íróvá. A cselek a történet mentében azt érzékeltetik, hősünk afféle irodalmi Orlando. Magyar verseskötetét sem a maga nevében írja, hanem egy kiégett magyar poétán segít vele: Kocsis Ferencnek (nincs ilyen nevű magyar poéta - akit esetleg érdekel) ez meghozza a várva várt sikert, ám Kocsis maga leplezi le jótevőjét, mikor a kiadó a siker láttán újabb kötetet vár tőle. Végül az ál-írók egyik konferenciáján (! - vajon van ilyen?!) haragost szerez magának a kollégák közül, aki elintézi kiutasítását Magyarországból, ami sikerül is, illegális munkavégzés címén. Ám Kocsis önlelpelezése meghozza neki a hírnevet és a kiadó 'visszahozatja' őt Magyarországra, második verseskötete már Zsozé Koszta néven jelenik meg.

Ami a helyismeretet illeti, a szerző bizonyára ismeri Budapestet és – brazilként a focistáinkat (a gugli fotótára szerint ő is focizik), máskülönben nem lett volna merészsége Bozsik sugárútról fantáziálnia, vagy egy rendőrtisztet (?!) Grosicsról elnevezni. De régen járhatott erre: egyik szereplőjével még Fecske cigarettát szívat...


linkek
a fülszöveg, Onder Csaba/ÉS.hu , sulinet.hu  , a szerző honlapja , wikipédia , port.hu , és jaj: Elle-olvasók... :oD (néhány lány kivételével: ó jaj mennyi olvasni nem tudó fiatal! ÁÁÁÁáááá...)

/media/image/200801/