Múzsám a poszthoz Lobo, aki egyben a dizájnerem is…
Neki is BÚÉK, újra.

Tavaly kiolvastam* 157 könyvet, a legtöbbet októberben: 21-et, augusztusban 18-at, májusban 16-t, és csak egyszer, februárban 10 alatt. Hmm, ezzel nagyjából az éves hazai könyvtermés kb. 1%-át kiolvastam...
(* Pontosítva: zömmel mindet ki-, töredékének pedig a nagyobb részét.)

Akiket felfedeztem magamnak, hogy érdemes továbbolvasni őket: Saul Bellow és Levendel Júlia, Jevgenij Griskovec, Joseph Delteil, Margaret Atwood, Viviane Chocas, J. M. Coetzee, Ian (M.) Banks, Erlend Loe, a szintén norvég, de már királyfi (tényleg!) Ari Behn, Ménes Attila, de mind közül is kiemelkednek a 5*-ösök. Bloggerkollégák könyvein is élvezkedtem: Rentz Matyién és Kerekes Tamásén. Az év legpikánsabb könyvei: Nádasdy Ádám meleg verseskönyve, a Drogszakácskönyv, meg persze az erotikus illusztrációk albuma.

Óriási egyest kaptak, illetve akikben nagyot csalódtam: P. Coelho, Murakami Haruki és Vámos Miklós ideije. Akiben perverz módon pozitívan csalódtam: Bolgár György, mert legalább kicsit tud jól írni). De ezért mindig van lejjebb... A lelkes magyar kapcapoétákban nem lehet csalódni, mindig alulmúlják magukat. De találtam kommersz íróknál aranyat is. És íme az év citromdíjas mondata és a legbizarrabb szakácskönyv.

Angolul sajna tavaly sem sikerült végigolvasni egyetlen könyvet sem, idén már muszáj lesz belevágni.

A könyvön túl:
Legemlékezetesebb moziélményeim: A Faun labirintusa, az Aranykapu és a Sötétkékmajdnemfekete. Ami Színházban volt feledhetetlen: Krétakörösék Hamletje.

Egy éve ilyenkor áttekintettem az áttekinthetetlent. Naptárregényem nyomán szabadon: a szűkös hetes esztendőnél több lett a randi, sőt... Khm, kevesebb nevet kellett megjegyeznem... :-P

És mik történtek ebben a 2007-es évben? Megvallottam, talán nincs is zsánerem, és egyéb bűneimet. (Időközben kiderült, talán mégis van?) Írtam olyat, amely talán több egy átlagos blogbejegyzásnél (Jekyll), elemeztem az urbánus utaskommunikációt, megfejtettem a Nirvána pin-kódját, megmutattam, hogy nem hány feltétlenül szikrát a lebegő, ha két zseni találkozik. Az a lány, talán tanítónő, ma sem tudja, mit úszott meg a buszon..., és eláraszttott a télvíz ideji szerelem: kitört rajtam a norvégmánia. Írtam mélyen szeretett filmekről olyan átéléssel és utánajárással, hogy most csak ámulok, mert már rég nem emlékszem ezekre a kis házidolgozatokra. Sajnáltam és irigyeltem a modern rabszolgákat és lapogattam - virtuálisan - blogkollégák vállát. Szociográfiai megfigyeléseket tettem (Bkv+ rovat) és (Úristen!) még idétlen, szabados verseket is elkövettem! Igen, múzsa is volt... te még emlékeszel rá, Győző?! :-D (A felelősség minden esetben az ihletet adóké!) Comingoutoltam is: hogy könyvalkesz vagyok, és hogy engem, mint hoax-nagypáholy-tagot, majdnem megvezettek egy kacsával. Rácuppantam a camino témára, töprengtem a bloglét nagy kérdésein és a cyberharikirin (amiben Balázs oly jó. Ugye mondtam? :P ) Találtam bakikat, aztán... szembejött egy lány, akivel játszott egy angyal... J.-vel később le is nyomtuk a filippínókat. Újraértelmeztem a meséket a tévében, megtudtam, de azóta már elfelejtettem, mi az a frászkarika meg a bizsók (de tudom hol kell utánanéznem), majd elkezdtem könyvektől írni korunk 2.0-ás magyarnarancsába (ajánlom is). Meg is érdemeltem egy kirándulást a Cicikkel töltött bikinik hazájába! (part 1, 2, 3) Hazatérve murci- és borgőzösen megoldottam a magyar eurókérdést, és sok egyéb mellett felfedeztem az irodalmi iwiw-et - ennek magvalósításához irodalombarát informatikus kerestetik!
Ja, és a szócikkek után újra megjelentem, és évvégi jutalmat kaptam, amiből persze majd vissza is kell fizetnem, mert nyomatékosan ajánlott a házi fejtágító, amire viszont a gyárnak nincs pénze... Ecetera.

És egy szomorú összegzés, 2007-ben távoztak: Lázár Ervin. Kurt Vonnegut. Kollégám, az utolsó lord. Szabó Magda. És ősszel a papa.