-Dicső múlt vár népemre. Az eljövendő nemzedékek nem tudnak majd a szépségről beszélni anélkül, hogy a szájára ne vegyék a nevünket. - Ezt lejegyezvén, elégedetten halt meg, a látomásait rejtő fóliánsokra dőlve az utolsó gót.
A finnyás itáliai reneszánsz hátratekint, és mindent, ami előttük csak létrejött az ókor óta, lebarbároz, beleértve a csúcsíves építészetet is. Mert a barbárokra és a letűnt századokra ez szó járja ekkor: gotica. Mégsem mondható, hogy mindez a ’barbár’, majd ariánus keresztény népcsoportnak a balszerencséje lenne. Sőt. Miközben pl. a vandálok sem rosszabbak náluk (csak egyszer nyomják le Rómát), píármunkájuk végösszege messze rosszabb, vö. vandalizmus (a jövőben a dühödt jakobinusokat nevezik majd először vandálnak). A gótoknak ráadásul semmi közük mindahhoz, amivel az utókor összekapcsolja őket. Se a gót abc-hez (magyarul az ún. barátíráshoz), se a művészettörténeti korszakhoz, se az ún. gótikus irodalomhoz, a romantika árnyékosabb oldaláról. Maximum Katalónia nevéhez. Bibliafordításuk töredékein kívül más irodalmat nem hagynak hátra – pedig állítólag még Attila udvara is hangos volt a gót költőktől.
A ’gótika’ a 10-13. századi ’románnal’ helyenként párhuzamosan fejlődő művészettörténeti korszak, régiónként és művészeti áganként más-más időszakokban a 12-15. században. A korszakra az ókeresztény vagy bizánci jelzőt is használják, míg meg nem születik a ’középkor’ terminus, szintén a reneszánszban, egy pápai könyvtáros tollából.
A reneszánszban az antik szépségeszmény születik újjá: Isten szépsége tükröződik az emberben, míg a lezáruló középkor az emberben főleg Krisztus legmélyebb megaláztatását láttatja. A keresztre feszítést lehetetlen volna ábrázolni az antik szépségeszmény fogalmaival. Megszületik a rút esztétikája.
Balladai homály, rémségek, kísértet, rettegés, misztika. Valakik mintha mégis vigyáznák a negatív hírverést: sosem viszik túlzásba – míg pl. a vandálok marketingesei ugye jól átesnek a ló túloldalára (pedig a kor találmánya a kengyel…) Annyit elértek, hogy gótikus regény kísértetei helyett előbb jutnak eszünkbe a kőcsipkés templomcsodák - ám mert az ördög a részletekben lakozik, elég rázoomolnunk a gótikus templomra: a kőcsipkék árnyékában ott figyelnek a szörnyek, a vízköpők és más kő-Quasimodók.
Egy kis drakológia
A gótikus templomokat díszítő rémséges szobrok, vízköpők építőik szándéka szerint elhárították a bajokat. De az emberi fantázia mely régióiból származhatnak e figurák? A képzeletbeli szörnyeknek ma már legalább feltételezhető magyarázatát adhatjuk: egyrészt messzi földrészekről érkező híradásokban könnyedén átalakulhattak a különböző egzotikus állatoknak. Így pl. a bibliai Leviathan erősen krokodil-gyanús lény, vagy a hírhedt baziliszkusz: ezt egy afrikai tarajos, bőrlebernyeges kígyófajta híréből keltethették ki az utazók nagyotmondásai, az állatról még 19. századi feljegyzések is szólnak. Amikor Marco Polo Kínában orrszarvúval találkozott – alighanem európaiak közül elsőként –, automatikusan azt jegyezte fel róla: látott egy unikornist – bár hozzátette, robosztusabb is volt a közvélekedésben leírt csodás egyszarvúnál. Továbbá, messzibb földrészeken egészen a történelmi újkorig éltek olyan, ma már csak a Jurassic parkban elképzelhető őskori állatok, amelyeknek utolsó példányait talán az ember pusztította ki. E témában semmin nem lehet meglepődni – a nagyvilág pl. a komodói sárkángyíkokról is csak 1912-ben szerzett tudomást, pedig akkor már Willy Fogg is rég túl volt az első globáltrippen. És a mesés elemekre is lehet egyszerű magyarázat (a mesélők képzeletén túl), pl. a savas hatású nyál a tűzfújásra. Bár erről Shrek és szamara mást mondana…
Olvasnivalók: Kádár Zoltán: Sárkányok újjászületése 1978, Iványi Lajos: Sárkányok születése 2006, Karl Shuker: Sárkányok természetrajza 2007.
Itt kell megjegyeznünk, annyiban mégis felelősek a gótok építészeti a stílusért, hogy a bibliai Apokalipszis legrészletesebb középkori kommentárja (az első alapos horrorirodalom), amely jóval később e templomcsodák rémisztő szobrait ihletik, a vizigótok Hispániájában születik meg (Beatus atya, 8. század).
Vad, regényes
A gótikus regény olyan, mint a magyar parlament: a kőcsipkés épület kazamatái tele vannak kísértetekkel és zombikkal.
A romantikában a vad természet a lélek kivetítése lesz, a vadon megmutatása a romantikus, modern ember személyiségének ismeretlen, ellentmondásos voltát jelzi. A halál és a bujaság már együtt jelenik meg a csapásokban nem szűkölködő középkori művészetben, és ez tér vissza a 18. századi angol sírkert-költészetben, majd prózában. Pár évtized alatt kísértetek, vámpírok, szellemek serege árasztja el az irodalmat. A műfaj a fantasztikum, a horror előfutára lesz, első fecskéje Horace Walpole Otrantó kastélya (1765), klasszikusának M. G. Lewistól A szerzetest tekintik (1795), amely már a lélektani regény felé vezet: Faust-történet a lélek eladásáról. Mary Shelley Frankensteinje (1818) már a romantikán is túlmutat, a kornak az ember teremtő képességébe vetett hitét (vö. zsenikultusz) is bírálva. Anglia után német nyelven lett divatos a rémirodalom (Tieck, Hoffmann), nálunk Cholnoky Viktort kísértette meg leginkább . Mai olvasóknak egy kortárs (!) gótikus regény ajánlható, a fiatal cseh szerző véres krimibe oltotta hőse misztikus és történelmi kalandozását a mai Prága belvárosában: M. Urban: Héttemplom. Gótikus regény Prágából. Ulpius, 2007.
S alig pár századdal azután, hogy újra szárnyára kapta a hírnév a gótikus nevet, az utolsó gót síri nyugalmát egy vízió kavarta fel: eszerint újabb hírvivői támadnak népének, vakítóan fehér bőrű lányok jönnek fekete csipkében, bakancsban, fekete festékkel orcájukon…Utánuk pedig még fiatalabbak is jönnek majd, hasonlóképpen feketében, általuk egészen gyermeki lelkek áldozzák életüket a halál kultuszának. Erre a vízióra már megroggyant az utolsó gót sírja. A föld terhe, a megálmodott jövő rémsége megroppantotta a csontokat, a koponya is megtelt sárral, és miután a húst és a csontot is megőrlő pusztulás jóllakott, most tort ül felette az emlékezetet is felfaló enyészet.
megjelent: Reakció 2008/1
juss murmurandi