Süteménység
A sütemények édes élete
írta Domonyi Rita, rajz. Nagy Dóra
Athenaeum, 2008
Hogy milyen a könyv, már elmondták mások (lásd itt), most csak idézek belőle, olyan részleteket, amiket olvasván alig bírtam nem felröhögni, hangosan nyeríteni illetve nem elrohanni a büfébe valami süteménységért… (utóbbinál mégis elcsábultam). A könyvecske telis-tele van ilyen ötletes nyelvfacsarásokkal:
„mákszemek tapadnak rá, palacsinták gyúlnak lángra, gesztenyeszívek törnek össze (érte)”
„egy nap dúsgazdag képviselőfánk érkezett a faluba…"
„előbb vagy utóbb tésztarács mögött végzi…"
„pite bűnözőként kezdte… csokoládéfelfújtakat eresztettek le"
„hagyta, hogy bepuncsoljanak neki és csörögét rakjanak a lábára"
„tanaiért a kardinálisszelet egy máglyarakásra vetette (!!! - több ilyen jót kihagyok a felsorolásból, hogy hagyjak valamit az olvasónak is…)"
„karamellükön esetleg mélyebb a dekoltázs"
„kamaszként először dacból szórt a fejére reszelt sajtot..."
A Más c. írás egy zseniális műremek: a kissüti másságát takargatja, mert ő a húsok, a főételek környékén forgolódik szívesen, a család szörnyen is hal szégyenében (persze vicces ez is) és alig menekül meg a lebukástól… De ahogy ezt elmeséli, dőlsz a röhögéstől, meg a szójátékoktól!
„a mokkalánynak Bécsből hozattak új kávészemeket a kikapart helyébe"
„Moszkauer álnéven érkezett meg Párizsba"
„ágya alatt csokoládébombát hagyott"
„mákszemébe lógott a habja"
„a gyerek buktára állt"
(Most tartok a kötet kétharmadánál – vö. aranymetszés – és nem bírom tovább, rohanok is valami süteményért…)
„lekváros tallérjait szétosztotta a pórcukrok között.
Stb.
De inkább olvasd el. Én megyek megvenni ajándékba... Persze nem komoly irodalom, de újabb 5*-ös könyvecske e hónapban.
juss murmurandi