Csodálatos úticélok  Bali, Szingapúr, Mexikó, Brazília, Kuba
szerk. Bártafi Barnabás
BBS-Info, 2008

kello
2

Helyenként erős magyartalansággal fűszerezett zsebkönyv (17 cm magas - ez könyvben kicsi :)  Aki olyan szerencsés, hogy a címben szereplő helyszínek egyikére megy nyaralni, annak érdemes egyszer átfutnia, de aztán el is dobhatja, mert annál hasznosabb infó, mint hogy pl. nagyon le kell alkudni az árakat Bali piacain, nem sok akad.

Nem csak magyartalan néha, de értelmetlen is: pl. a bali dagálynál érdekességként említi, hogy bizony apálykor messzebb be kell mennünk a vízbe, ha azt akarjuk, hogy ugyanolyan mélyre merüljön a lábunk..! Ez már túlmutat az útikönyvek szinte kényszeres közhelymantráján, nem? (mint pl. „...és a piacán szuvenírokat vásárolhatunk”).
Feltűnő nyomda(?)hibák ékesítik, de ha csak ezek volnának! Íme, a gyöngyszem (combo rossz helyesírásra + a marhaságra): „(Kubában) nagyjából mínden tizedik járókelő titkosrendőr”… (mert ez azért túlzás)
Mexikóban „vannak olyan területek, ahol megáll a kés a levegőben” – hát, b… meg kedves „szerkesztő”, ezzel mit akartál mondani? Aki még nyúl is, mert csak mint Szerk. van feltüntetve – közben ő meg azt hiheti magáról, hogy milyen becsületes, hogy nem szerzőként tünteti fel összeóllózásainak eredményét. (Nem mondom, hogy nem járt a helyszíneken, ez legalább néha érződik – vagy csak én vagyok hiszékeny? De az egész egy fotelből is megírtható.) Olvasok tovább: ”kukacos vámtisztek” – persze, lehet, de attól még a kukacoskodásra gondolhatott a T. szerk, nem?  Az meg nem stílus egy szerzőtől, hogy „legalább pofára ellenőrizzük a (taxi)sofőrt”.
Érezni, hogy a szerzőnk meg akarta osztani élményeit a világgal, de eléggé amatőrre sikerült. A kivitelezésen nem spóroltak sokat (színes papír, sehol egy fehér felület), feltehetőleg épp annyit költött rá, mint pl. kubai útjára, mégis, úgy gyanítom, csak saját könyvespolcára szánta (mondjuk ez esetben, ha nem spórolt, lehetett volna album méretű is, az alig pár centis fotók helyett).
Abban szerencsére nem hasonlít az útikönyvekhez, hogy egyes helyektől eltanácsol: pl. „koszos, közbiztonsága katasztrofális” (Manaus, Braz.). Mert azért a szakkönyvek erről nem, vagy csak burkoltam emlékeznek meg…
Egy kötetbe kötni ilyen, egymástól ennyire távoli helyszínek útikönyv-szerű leírásait, sima butaság. És hiába igyekezett, Herr Bötig görög útikönyvének szépségeit – és bakiját - azért nem sikerült meghaladnia! :)
(Szingapúrról amúgy inkább ajánlom ezt.)