"Ezen az éjszakán, mikor Erzsi új Erzsi volt és egyben történelmi, emlék-Erzsi is, és amikor Pataki Zoltán levele és az Ulpiusok körülötte kerengő emléke mélyen megrendítette, Mihály megfeledkezett régebben tett fogadalmáról, és házaséletébe olyan elemeket vitt bele, amiket Erzsitől mindig távol akart tartani. A szerelemnek bizonyos kamaszos, fiatal fiúk és szűz lányok közt divatozó módjára gondolunk, amellyel a gyönyört kerülő úton meg lehet szerezni és minden felelősség nélkül. Vannak emberek, akik mint Mihály, ezt a felelőtlen gyönyört jobban szeretik a teljes komolyságú és szinte hivatalos jellegű élvezeteknél. De Mihály önmaga előtt is mérhetetlenül szégyellte ezt a hajlandóságot, mert tisztában volt kamaszosságával, kamaszkori kötöttségével, és mikor Erzsivel, igazán komoly, felnőtt szerelmével intimitásba került, elhatározta, hogy Erzsivel mindig csak a hivatalos szerelmi formák közt fog érintkezni, mint ahogy illik két komoly, felnőtt szerelmeshez.

Ez a firenzei éjszaka volt az első és egyetlen kivétel. Erzsi csodálkozva, de szívesen fogadta és viszonozta Mihály szokatlan gyengédségeit, nem értette a dolgot, és nem értette utána Mihály éktelen rosszkedvét és szégyenkezését sem.

- Miért? - kérdezte -, hiszen nagyon jó volt így is, és különben is szeretlek.

És elaludt."

(Szerb Antal: Utas és holdvilág)

:O)
Szerintetek most pontosan itt miről is volt szó...? Ne feledjük: a harmincas években járunk..
Na jó, csak arra vagyok kiváncsi, ki meri ezt kiírni kommentben, ezen a tisztességes kispolgári blogon!  :)