1-1 elfagyott segg, mandulafácska és városprojekt.

S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben,
  Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!
Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,
  Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt?
(Janus P.)

Pécsett jártam, elfagyott a seggem is, nemcsak a 2010-es világraszóló projekt. 
Pécs még mindig eléggé posztszoc, és éppen latyak fedi. Nem nyújtotta a legszebb orcáját a magyar mediterráneum. Láttam egy párt a főtéren szakítani, ettem rettenetes mellékízű erőlevest, majd egy jó bécsit egy olyan helyen (egy angol pubban), ahol előző este kellett volna jelen lenni, u.is a vendégsereg a raktárból is elfogyasztotta a Becher'-t (nem az Ivánt). Talán épp itt mulatott hajnalig Gabi is, akivel természetesen összefutottam Zsolnay bácsi szobra környékén... Mennyi ennek az esélye? Ugye-ugye, Leta, ha teccett vón' jönni! De hát maga - a zöld szemek helyett - veresborba meredt odahaza, a radiátorra dőlve! Póriasan: fetrengett. Megérdemli.
Én is a fagyási sebeket a sejhajomon. Legközelebb Finnországból jelentkezem. Kutyaharapást szőrivel.

Diavetítő:

Na persze Pécs gyönyörű is. (Mondjuk, ha egyetemistaként választhatnék Pécs és Szeged között, egyértelműen a lapos Alföldet választanám - mert nincs jobb dolog, mint drótszamárral járni az órákra (és a kocsmákba)).  Kiskoromban kartonból ragasztgattam össze a székesegyházat, azóta kétszer bejárhattam - most körbe. A legjobb fotót a dóm mögötti susnyásban csináltam: az ördögi (?) fej egy régi kút dísze volt, most az egész ott rohad hátul.