(Happy-Go-Lucky / Hajrá Boldogság!)

A brit Amélie, mondják, de nem. Az mese, persze mi, pasik azért szeretnénk összefutni Amélie-vel. Viszont Poppy létezik, csak nehéz őt magát meglátni, amikor a mosolyával rád vakuzik. Angolként ugyan kissé lóarcú, a francia elegancia helyett a sarki turkálóból öltöztették, a bizsusok pedig tutira külön fejezetet kaptak a büdzsében. Mindehhez csámpásan rohangál a nagy sárga csizmájában, idegesítően zörögnek a karján a karikák, mégis imádnivaló. És nagyon szép lába van - férfitársaimnak üzenem: bugyiban is remek reggeli jeleneteket készítettek vele, fenékdublőr nélkül...

Ismerjük rendezőnket: inkább szociográfus képíró (örök kedvenc: Naked, All or Nothing), mintsem estimesék felolvasója. Most sem földreszállt angyalok után szökdellt lepkehálóval, hanem azt mutatja meg: milyen nehéz is az angyaloknak köztünk...

(Sally Hawkins és Mike Leigh a forgatáson)

Két mellékszereplő korunk pszichopatológiai mintája: a túl heves vérű flamencotanár és főleg: az elfojtásai miatt élesített repeszgránátként viselkedő autóvezető-oktató. Akinek Poppy veleszületett jókedve magakellető kurválkodás csak.

Eddig azzal bókoltunk, pasik, a lányoknak: olyan vagy, mint Amélie... Nos, a francia angyal le van mosva, mostantól lehet, Poppy lesz a kedvesség, a magával ragadó aranyosság karátja, mértékegysége.

A film szinte végig egyedül  Poppy színészi játékára épül. Sally játszott már főszerepet Jane Austen - műben (Tartózkodó kérelem), legutóbb  pedig az autószerelő Colin Farrell "igen egyszerű" feleségeként rendezte őt Woody mester.