műkörmös sminkelt nénike látványosan tart egy szál ubit a karjaiban, én már a sorban állok, ráutaló magatartás: engedj már előre, de persze semmi konkrét jelzés, nyúltáp a nyúlnak, a nénike mentálisan vívja állóháborúját, csak bűvölni próbál a szemhéj lifteztetésével, amin sikeresen kiemelte a ráncokat, nálam félig teli a kosár, előttünk még se nem hosszú, se nem rövid sor, bambulok, de le is szarom, 15 perce keltem, de leszarnám máskor is, ha elfelejtette az ubit, az ő baja, máskor listát írjon, ne sminket fessen, ha mindenki előreengedné azt aki nála kevesebbet vásárolt, mikor menne haza akinek teli a kosara?, fizetek,  pakolok,  néni rám se nézve a pénztárosnőnek:  hamarabb végzett volna, ha  ez a kedves fiatalember (gúny! gúny!) maga elé engedett volna ezzel az egy darb áruval, rohadj meg, az ilyen öregek löknek föl a metróban is, pedig eszemben sincs leülni a "helyükre", sétáltass sünt.
vagy vakondokot.