na, igyexem kimagyarázni szándékosan sokismeretlenes - olvasócsalogató? - címemet.
hogy szerencsés lennék-e azzal, hogy a munkám azonos a hobbimmal (amit fedjen jótékony, de semmiképpen sem balladai homály) , nos, ezen néha elgondolkozom és nem mindig jutok pozitív eredményre.
mert a hobbimba beleteszem a szívem, de a szívemet nem érdekli a teljesítménykényszer, a napi norma, hanem elszöszölne naphosszet egyetlen problémán (nem kóc: szösz-szívem van..?) , mint az szerelmes üvegcsiszoló (hogy drágakövet ne mondjak...khm) - de a penzum kényszerzubbonyba bújtat, kényelmesbe ugyen, és még így is nagyon elégedett lehetek, pláne nem szanatóriumi VIP-vendég vagyok, mégis... a rossz érzés szinte mindennapos, hogy nem a maximumot hoztam, max. a normát - már ha sikerült.
remélem eléggé enigmatikus voltam- így megnyílik mindenki előtt a lehetőség, hgy hozzászóljon, hisz nem lőhet mellé - lévén eleve érthetetlen, miről is karattyoltam itten :o)
juss murmurandi