kiforrta magát. murci blogja volt

Érlelt T-bone, ahogy Before bloggerkolléga megírta volt. Valóban gasztropornó - nem is ecsetelném. Csak tunkoltam a salátával, amit meghintettem a sütés utáni pihentetés közben kiengedett szafttal... Két ilyennel indultam: Ez itt a másik képen pedig már a kilónyi-másfél…

A férfi levelet ír, netán rímeket farag, döglött virágot vesz - míg  a nő főz egy vadast a szerelmének.(Tatjana egyszerűen nem tudott főzni. Mert pl. e sorok: "És higgye el, hogy szégyenem / Nem tudta volna meg sosem", Benkőlacibácsi korában már egyértelmű…

ééérted?(innen loptam tovább - gratulálni a sajtfotókhoz pedig neki tessék!)

Mármint a zsidó a címbeli tesónép. Nem csak azért, mert Farkas András már megénekelte rokonságunkat - persze inkább csak abban az értelemben, hogy a 16. században úgy tűnt, a sors éppúgy veri a magyart, mint a zsidót a szétszóratás korában - , én itt most a gasztronómiai…

Olvasd. Végig: http://buvosszakacs.blog.hu/2008/04/29/jogszeru_fagylalt És "sírni, sírni, sírni" 

Bizony mondom, még avar pecsenyét is láttunk az agárdi pálinkafeszten. Ami a higiéniát illeti, az is avar kori lehetett (elnézést a drága, pro-latin avaroktól), mert hazautam óta egészen mostanáig csak a legkisebb helyiségből tudtam volna blogolni... (Na ennyit a blogger…

Ritkán olvas ki az ember egy szakácskönyvet, de ha az a legjobb magyaros kajákról szól és olyan a képanyaga, hogy szinte olvashatók a fotói, akkor mégis... Így tettem én is, ezzel: Pataki János: Székelyföld ízei Székelykő Kft., 2006 libri.hu , székelykő.hu + részletek!…

Köszönet a chili és vanilia blogger(ek?)nek a mai estebédért, és a közvetítőnek, ami most épp a mancs volt: kipróbáltuk a sáfrányos-sült fokhagymás spagettit. Isteni. Ja, és lazaccal. (Még istenibb.)