Bezárt a bazár.
Azért, hogy archivárius cimborámnak a szömibe tudjak még nézni, mégis olvastahóható lesz a blog.
Azért végig nem kell nézni! Az már büntetőkategória lenne... Pláne hogy a videjó valami szilveszteri betyáros. Ja és a végén futó névsor nem a murciblog stáblistája ám...
David Herbert Lawrence: Lady Chatterley szeretője
ford. Falvay Mihály
Magvető, 1983., 4. kiad.
(1. kiad. 1928, Firenze)
A
mindent a kötetről: evocatio.blog.hu , moly.hu
'Connie is nagy részt igényelt volna a férfi életéből, de Clifford ezt nem tudta megadni'. Tömören ennyi a lényege ennek az első világháború utáni sötét, esős Angliában játszódó híres-hírhedett regénynek: a fasz a főszereplő, amire sajnos soha, pláne világháborúk után nem volt jegyrendszer - pedig jobb irányokba fordíthatta volna a történelmet.
miért, miért az öregasszonyok olvassák (szinte kizárólag) a Júliákat, amikor azok minden jellegzetességük szerint a még ivarérett nőknek szólnak, nem értem.
Lapozd át a visszahozott könyveket!! - ezt áll(t) a Szabó Ervin Könyvtár netes adatbázisának rólam készített profiljában,. Ergo minden egyes fiókkönyvtárban... És bárhol adtam vissza könyvet, ezt látta a könyvtáros a monitoron... Azért tűnt fel az egész, mert a minap egy kerületi fiókban visszavétel után még egyszer fogta a könyvtáros kisasszony a könyvet (a frissen kievózott Lady Chatterley-t), de abban csak nagyítóval találhatot volna halvány ceruzanyomokat...
Tudom, nem szabadna ilyet csinláni... Az evocatio blog nem csak az életemből rabol el órákat, de egyéb megalkuvásokra is kényszerít olykor... Mondhatni, a cél olykor szentesíti az eszközt... (lásd: Machiavelli mint címke :)
Letának ajánlva
:-p
Leszáll az éj, a sötéttel felerősödnek a hangok, a nyitott ablakon át csak ritkán tör be a gyér forgalom zaja, még a holdfény is szinte szilánkosan roppan, ahogy megtörik a szemközti ház ablaküvegein, a sötétben a fridzsider dorombolása a legerősebb zörej, ebbe a szinte hangszigetelt éjszakába tör be valami idegen, eddig még sosem hallott dolog: eleinte fel sem tűnik, ám annál idegesítőbb lesz, egyszerű, mindennapi hang, de nem az éjszaka közepén és nem ilyen hangerővel: mintha egy óriás merülne le egy kádba és engedné ki lassan ki levegőt a víz alatt, vagy szívószállal fújna levegőt egy óriás pohár vízbe - és mindez szabályosan ismétlődve, újra és újra...
Aztán rájöttem: a szomszédok vízipipáznak az erkélyen.
Az egyszeri ember csak kapkoggya' a fejit mostanság: olyanokat mond az szdsz (!) egyik elnökjelöltje (!) az országos küldöttek előtt, amiket eddig csak a lenézett széljobberektől és kizárólag kuncogás kórusa mellett szoktak beidézni az ÉS-ben meg a Narancsban:
"...álkolalícióban vagyunk" - mondja ezt a(z álkoalíciós) párt új elnöke, vagy lássuk ezt az ínyenséget egyik kihívójától: "...gyakorlatilag nem történt meg a rendszerváltás" - csupa-csupa olyan szöveg, amit eddig éppen az általuk a politikai szalonból kirekesztett és leszélsőségezett csoportok mondtak...
Ugyanígy kapkodtam a fejem egyébként a könyvfesztiválon is, ahol az ÉS publicistája, Almási Miklós saját globalizációs, világgazdasági témájú könyvének bemutatóján szinte szó szerint ugyanolyan elítélő kifejezéseket használt, mit amit Csurká(ék)tól szoktunk meg addig... (nem a zsidózós részt :)
Az egyszeri ember feje most főhet bizony, mint a malacfül a kocsonyához. Miket beszélnek ezek a nadrágos emberek mán? Mellik hazudik hát?!
Pár link az ügyben:
Egy államférfi nehézségei
rend. Babiczky László
1989
(Mácsay Pál a vád képviseletében, egy másik filmből - az Államférfi nehézségeiből nincs képkocka a neten)
Egyórás tévéjáték ért véget az imént, Sükösd Mihály darabja az 1945-tel lezárult magyar sorstragédiá(k)ról szólt. "Gróf Szapáry Imre kormányfő" a nyilas puccs előtti utolsó kormány feje, aki ugye Lakatos Géza volt - még leginkább őrá illik a józan, de tragikus kényszerdöntésekbe sodródó politikusok képe. Blaskó Péter Szapáryja konkrétan egyik sem, és mindegyik: egyáltalán nem a futóbolond Szálasi, de még csak nem is Bárdossy, sem Imrédy. "Szapáry" ezeknél józanabb, sőt szimpatikusabb figura: benne az egész "zsákutcás történelem" minden keresű abszurdját gyúrta össze a film.
...és Morricone, persze.
(tegnap adta a tv A csillagos embert, csak onnan a feltámádt szerelem rajongás Giuseppe mester iránt. De a Novecento mindent überel.)
műkörmös sminkelt nénike látványosan tart egy szál ubit a karjaiban, én már a sorban állok, ráutaló magatartás: engedj már előre, de persze semmi konkrét jelzés, nyúltáp a nyúlnak, a nénike mentálisan vívja állóháborúját, csak bűvölni próbál a szemhéj lifteztetésével, amin sikeresen kiemelte a ráncokat, nálam félig teli a kosár, előttünk még se nem hosszú, se nem rövid sor, bambulok, de le is szarom, 15 perce keltem, de leszarnám máskor is, ha elfelejtette az ubit, az ő baja, máskor listát írjon, ne sminket fessen, ha mindenki előreengedné azt aki nála kevesebbet vásárolt, mikor menne haza akinek teli a kosara?, fizetek, pakolok, néni rám se nézve a pénztárosnőnek: hamarabb végzett volna, ha ez a kedves fiatalember (gúny! gúny!) maga elé engedett volna ezzel az egy darb áruval, rohadj meg, az ilyen öregek löknek föl a metróban is, pedig eszemben sincs leülni a "helyükre", sétáltass sünt.
vagy vakondokot.
Ijesztő volt, ahogy átnéztem a minerre, és több helyen is ott virítok a kis hülyeségeimmel, sokan nagy átverésnek érezhetik, hogy ideküldi őket a miner, hogy lám, egy könyvesblog, erre itt majomkodok. De lusta vagyok a könyvekről írni... És valami mélyebb ellenérzés is van bennem a könyvismertetők írása ügyében. Hogy annyi, de annyi a sza... gyenge, olvasásra nem méltó könyv...
És annyira, de annyira megvan az ideje minden olvasásnak (már a jó könyvek esetében - amelyek szintén számosak.) És talán nem éppen akkor formál minket egy-egy könyv, ha idejekorán (de szép, okos szó ez!) kerül a kezünkbe? Hogy aztán ezeket nevezük majd életünk meghatározó olvasmányainak... Hiszen mire mondhatjuk egyáltalán, hogy épp jókor talált meg? Akkor már eleve késő, nem? Pl. válófélben lévő olvasót segíthet egy regény, amelyben válnak? Ha még előtte olvassa, inkább. (Stb.) Ha pedig későn veszünk bele egy könyvbe, akkor unalmasnak találjuk. Túl vagyunk a problémán, és azt gondoljuk, másnak is unalmas, pedig csak a kritikánk lesz hamis.
...
Ha ezt most folytatnám, lehet, oda lyukadnék ki, hogy olvasás után... nem lehet recenziót írni. :P
Illusztrációnak egyik kedvencem a mitolvas blog random, kb. kétszáz fejlécéből:
alig valamit mutat meg belőlünk a blog, mire elénk kerül a klavi, már el is felejtjük, mit akartunk. és hogy
Delente (van ilyen szó?) nyüzsgő turistákon át török utat az ebédem irányába... Közben sortűzszerűen kattognaka fényképezőgépek, surrognak a kamerák (költői kép: a digitálisban már csak a zoom zümmög) - Lisszabontól Szöulig megannyi lakásban ott leszek majd a fényképalbumokban, dvd-ken. Akárcsak a "kolléga":
(vaníliapuddding kőőőrtével és spóóórtszelet-reszelékklel)
Két blogom (blogunk, kedves evocatiós és mitolvas ügynöktársak!) is kint van a goldenblog kultlistáján... azért is örülök, mert idén nem is jelöltem őket... :)
Kedves idetévedő netzarándokok - szavazzatok drukkoljatok nekik!
Vagy "ügynökeink" magánblogjainak (Lobónak, Mam'zellnek) - vagy - mert jó cimbi - Laudátornak!
update
hurrá!
4. hely
juss murmurandi