Bojer, Johan: A nagy éhség
ford. Hajdu Henrik, Athenaeum é.n. /1930/
Kezdetben egy nincstelen kisfiú sorsa nyílik meg előttünk, ahogy a szinte kitagadott árvából sikeres mérnöké küzdi magát kínkeservesen a semmiből. Sikerei csúcsán elrabolja addig példás józanságát „az acél és a tűz” világformáló erejének varázsa és egy afrikai beruházásban felelőtlenül elúszik a családi vagyon. Ám a sors csak oda löki, ahová mindig vágyott, szegényen is, mert ahová most zuhan, az akkor még álom volt, és gazdagon is, mert akkor meg az egyszerűségre vágyott, miután „meghódította a világot”: messze mindenkitől, szegényes házba vonul vissza a bukott mérnök, szerelemében rendíthetetlen feleségével és gyermekeivel, kétkezi munkára ítélve.
A regény a jelek szerint a húszas évek fordítása, néhol régies, de elbűvölő is egyben, egyszerre ódon, ám hihetetlen modern hangzású mondatokkal. „Hallgass s ragadd meg pörölyödet, hülye. Mihelyt belédköltözik az általános lelkiismeret, szörnyethalsz rémületedben. Ne feledd: gerinces állat vagy s merő félreértés, hogy lélek is kavarog benned.” (256.o.)
Bojer, Johan: A nagy éhség
ford. Hajdu Henrik, Athenaeum é.n. /1930/
Igen, ismerős lehet a cím: valószínűleg Knut Hamsun Éhsége nyomán született. Még kortársak is voltak: Bojer (1872-1959) kb. egy nemzedékkel volt fiatalabb Hamsunnál (1859-1952).
Kezdetben egy nincstelen kisfiú sorsa nyílik meg előttünk, ahogy a szinte kitagadott árvából sikeres mérnöké küzdi magát kínkeservesen a semmiből. Sikerei csúcsán elrabolja addig példás józanságát „az acél és a tűz” világformáló erejének varázsa és egy afrikai beruházásban felelőtlenül elúszik a családi vagyon. Ám a sors csak oda löki, ahová mindig vágyott, szegényen is, mert ahová most zuhan, az akkor még álom volt, és gazdagon is, mert akkor meg az egyszerűségre vágyott, miután „meghódította a világot”: messze mindenkitől, szegényes házba vonul vissza a bukott mérnök, szerelemében rendíthetetlen feleségével és gyermekeivel, kétkezi munkára ítélve.
A regény a jelek szerint a húszas évek fordítása, néhol régies, de elbűvölő is egyben, egyszerre ódon, ám hihetetlen modern hangzású mondatokkal. „Hallgass s ragadd meg pörölyödet, hülye. Mihelyt belédköltözik az általános lelkiismeret, szörnyethalsz rémületedben. Ne feledd: gerinces állat vagy s merő félreértés, hogy lélek is kavarog benned.” (256.o.)
„Lelki összeroppanás jelenti itt a mélységet, a csúcsot pedig az az Istent teremtő emberi öntudat, amely egyúttal legmagasabb pontja is a regénynek. Így nézve, a látszólagos romantika a belső forma virtuóz ritmikájában oldódik fel. Ez hoz a nem nagy lélegzetű könyvbe drámai lüktetést, ez az, ami legjobban lebilincseli az olvasót.” – írja Laziczius Gyula a Nyugatban (1930). Valóban sokkal több a regény egy küzdelmes sors példázatnál, több az ipari forradalmak sorozatának lázában égő hosszú századvég bemutatásánál. Több annál is, hogy az ember mire fel zsugorítja maga alatt a bolygót, termeli ki annak mélyét, gyúrja egyik anyagot a másikba és tűzi ki célül a csillagokat is - ahogy felért a csúcsra Per Holm, már csak lefelé keresi az utat.
A sorozatos csapásokat megélő Holm felett lakatlanná lesz az ég, de öregkorára megtanulja, ő, az ember hivatott arra, hogy benépesíti azt.
Mikor legkisebb lányát halálra marja egy kutya, és gazdája, az elviselhetetlenül gonosz szomszéd a rákövetkező évben a szemük előtt éhezik, Holm egy hajnalban, utolsó véka rozsukkal, titkokban beveti annak földjét, hogy nem haljon éhen a másik…
Ha felütsz egy norvég könyvet, ott nem csak hideg csillagfények gyúlnak lelked netán skandináv éjszakájában…
juss murmurandi