A Faun labirintusa

No nem a figuratív kábszeres bélyegekre gondolok itt. De a nagytotálban véres, büdös és aljas második világháború Spanyolországából egy tündérszép kislány* a mesekönyvek tudatmódosítóinak (no meg egy varázskréta) segítségével átjár egy másik világba (olykor csúszik-mászik, máskor menekül).
Ez a világ sem veszélytelen, s nem kevésbé félelmetes a felnőttek polgárháborújánál. Olyan ez az átjárás a világok közt, mintha otthon két egészen eltérő filmet néznék egyszerre (felváltva, a távirányítót kapcsolgatva), egy spanyol polgárháborúsat és egy durva képekkel teli animációt. (Mert nem kimondottan gyerekfilm…)
A kettő sosem találkozik, és bár nem árulhatom el – ez mégis egy ajánló volna, vagy mi –, de a végén is szép volna hinni, hogy a két világ közt legalább akkor megnyílik egy kapu… sajnos nem. De legalább megszépül az értelmetlen végzet.
(Az est.hu nagyokosa pedig elaludhatott a végén, mert nagyon hülyéket ír.)

*Kéretik itt nem a Lolita nevet suttogni, még ha ez az ötlet, szigoróan mint kósza ötlet, bennünk is felmerült a moziterem sötétjében – mint meg is állapítottuk, a szex az egyetlen, ami hiányzott, azaz nem szerepelt a filmben, nem is fért volna bele. :P
Aztán ott is eltérnek az még utak, hogy míg Nabokov szorgalmas lepkegyűjtő volt, addig a mi főszereplőnk egy rettenetes hangon kerregő seggűpotrohú sáskaszerű izé után futkos - aztán lesz nagy csodálkozás...

Interjú a rendezővel