Rónay László (1937) : Fradi-szívvel hegyen, völgyben
Kairosz, 2008

kello , filológ filé  
5

Igen, a nagy költő fia, az irodalomtörténész, a fociról... És persze a papájáról, aki kivitte őt kamaszkorában a Fradi-pályára - és kezdetét vette élete első és leghosszabb ideig tartó szerelme. De persze anekdotázik saját szakmájából is. Meg arról, hogyan lett "fasiszta" a Fradi és volt-e ügynök a Vigilia szerkesztőségében, és milyen diákat vetített esténként unokáinak a költő Rónay György, és hogyan készült a "spenót": a nagy szocialista irodalmi kánon... Zöld-fehér kaleidoszkóp ez az ánti időkből: Lenin- és Sztálin-arcképek az egyik hazai irodalmi pápa karácsonyfáján. A fradis Kovács Zoltánt egy irodalmi szaklapban fedezték fel? Ki beszélt így: "-Faszikám, te leszel a latintanárom!"? Mit jelent az, hogy "azért nincs borjúhús, mert abból lesz a marha!"? Rejtélyes WC-papír gurigák egy magyar író hagytékában.

Csak eleinte furcsállja az ember, hogy bekezdésenként más és más a téma: a Fradi, ill. az egész hazai foci helyzete, az irodalomtörténészi szakma belső ügyei, vagy éppen saját pályakezdő tanársága a baracskai purdék körében - és apja, aki fia házassága után a korszak egyik alkotói műhelyét kitelepítette a konyhába, hogy a fiataloknak legyen egy saját zug...

Egyszer ezzel állt a kezdő tanító elé a kerületi párttitkár: "-Faszikám, te leszel a latintanárom!" Ugyanis diploma kellett a kádernek, ahhoz meg nyelvvizsga (mert történelmet tanult az istenadta). Rónay éppen ingó (ált. iskolai) tanári széke ilyen pártfogóval ismét szilárd lett - persze csak az ő protekciójával ment át az illető: Rónay a pesti egyetemi bizottságnál könyörgött a párttitkár-nebulóért. Később még ír még erről a pártfunkciról: ő sem volt velejéig rohadt, maradt benne emberi - különösen, ha összevetette őt Rónay annak főnökével...

A Fradi a szíve csücske Rónay prof bácsinak (tüneményes, nagypapás jelenség volt a kadetrán), s akárcsak édesapja, munkái sokasodásával egyre kevesebb meccsre tud kijárni, sőt, első arája elől úgy kell elszöknie, ha a zöldfehéreket akarja látni. Márpedig a Rákosi-érában szent ügy volt a foci, megtudjuk, miért lettek a fradisták lefasisztázva (a Hegyi Gyula [Vasas], Rákosi-bizalmas szorgos munkájának "hála") - majd hogyan lett szétverve a csapat, hogy a neve mellett még a színeit is elvették tőle, sőt aki a régi módon "hajráfradizott", azt büntették.

Betekintünk a szellemi élet végváraiba is: a keresztény folyóiratok redakcióiba, a tanszékeken, irodalmi kutatóintézetek mélyén "bújdosók" közé - és ennek árnyoldalába: hogy még a Vigíliában is volt ügynök (mint kiderült, de a szerző csak '56-os bátorságára és mindenkori segítőkészségére emlékszik vissza), és hogy az irodalmárok közt is számosan akadtak szorgos kutyái a rendszernek (pl. Kardos László, PIM: "Ottlik ellenség!") 

[Zárójelbhen az ügynökügyekhez: a szerző - nagyon helyesen - áldozatnak tartja az ügynököket, a felelősöket azok irányítóiban látja. Szerzőnk azon ritka kellemes hangok egyike, akik ma nem a debil hisztériakeltők kórusát gyarapítják. Bár annak megállapításához, sőt megjóslásához, hogy a kórusból kevés szimpátiával fog találkozni e memkoárkötet, már a kiadó neve is elegendő... Értsd: bele sem olvasnak majd.
És kíváncsi vagyok, hogy fogadják majd a Népszavánál, ahol régi háziszerzőnek számít R.L. - tárcáival adott vissza némi irodalmi jelleget a Szép szó c. melléklettel futó lapnak. Egykor. Pedig tollával szúr jobbra-balra egyaránt: pl. megpiszkálja a Zádor Ervin nevében a Magyar Nemzetnek levelet hamisító Kárpáti Györgyöt is.]

És ahogy a sportéletben nem csak a futballra tér ki, az irodalom elefántcsonttornyából lelátójából lesétálva elkísérhetjük pl. Ferencsik-koncertekre, lévén szerzőnk zenei szakíró is volt éveken át. Tarka planetáriuma a kötet a közelmúltnak, ahogy befordulunk  a bekezdéseknél a szöveg újabb és újabb irányokba nyíló utcáiba: fel-feltűnik pl. a ferences Gábris Grácián, aki kínai misszionárius volt, "igazi abbé". Vagy Szűcs Sándor rendőrtiszt, az Újpest centerhalfja, akit disszidálás kísérlete miatt kivégeztek, és az ország csak évtizedek múltán értesült erről...

Egy szovjet-magyar meccsen valaki a szovjeteknek drukkol, és a fiatal R. lehazaárulózza. Az illető rögtön hevesen nekitámad, rendőrt hívat (nyüzsögtek a stadionban), a rend őre ki is vezeti Rónayt, mialatt a tömeg azt üvöltözte: "A másikat vigye, azt a stricit!" - aztán a falak mögött odasúgja neki, menjen vissza szurkolni egy másik kapun... "Ilyen is volt..." Annyira közutálatnak örvendett a  Vasas, hogy az is megtörtént, hogy inkább kikapott a Fradi, mintsem a meccs döntetlen eredményével a Vasas nyerje a bajnokságot: 3-3-nál Henni inkább kitette a labdát a Csepel csatára elé: 3-4, a bajnok a Csepel lett. És a Fradi kapusát senki nem bántotta, vagy szidta... "Csak Hegyi et. dühöngott."

A profnak azt az elődjét is megismerjük kicsit, aki szintén csalfa életet élt, egyszerre két szerelemmel: párhuzamosan foglalkozott az irodalommal és a focival.  Kiss Ferenc (1929-1999) Kosztolányi monográfusa s egyben a híres Kovács Zoli egyik felfedezője - mégpedig egy irodalmi lapban! (Új Írás).  

Sőtér István, a Fellegjárás c. nagyszerű regény írója idővel tudóssá nyergelt át, és vonalas pápája lett a hazai irodalomtörténetírásnak, nem is kicsit: szemtanúja leszünk, ahogy Sőtérék pasaréti karácsonyfáján Lenin-, Sztálin és a többiek kis arcképe csillog-villog... Persze ez most elég csúnyán hangzik, RL szerencsére szinte mindenkiből kihozza a legjobbat, legalábbis igyekszik a pozotív oldalait is megmutatni a kor szerpelőinek. Van, ahol ehhez vagy nincs türelme, vagy nem lehetséges ez: pl. Sík Sándor áruló tanítványainál (pl. a kriptokommunista Ortutay Gyula, aki Sík Sándor taníványából lett az egyházi iskolák államosítója, vagy Tolnai Gábor).

Megismerünk hisztis írókat: pl. Kolozsvári Grandpierre Emil saját magáról Rónayval szeretett volna könyvet írtani, ám közben folyton a nyakára járt, átírt, kihúzott, belebeszélt, s magát Mikszáth mellé szerette volna emeltetni. Végül nem lett belőle semmi, KGE bontatta fel Kardos Györgynél a szerződést Rónayval... És megismerjük milyen emberek voltak a "klasszikus kézikönyvek": pl. "a Falus" (Róbert), aki besúgót tartott tanítványai között (s ezzek nem volt egyedül), vagy mások: Király (István), Sőtér, Bárczy, Bóka László stb. 

És íme a kor egyik nagy, mindenre csereszabatos mondása: "Azért nincs borjúhús, mert abból lesz a marha." Ez az okosság persze nem csak a hentesboltok üres polcira vonatkozott, hanem mindenre,  akár az egész hiánygazdaság hivatalos jelszava is lehetett volna, mint a Jószerencse, semmi más - Zrínyinél.

Sztorizhatnék mindaddig, amíg ide nem másolnám az egész könyvet, mint EP egy üres papírra Ottlikot... Ígértem még a wc-papír tekercsek ügyét: nos, Füst Milán igen drágán megvásárolt hagyatékában volt egy ládával ebből - és bizony hosszas, tudományos jelleggel kezdődő tanácskozás után a PIM kutatógárdája úgy döntött: rendeltetésszerűen fogja fel/elhasználni a már majdnem leltárba vett dokumentumokat...

* 

Tájékoztatásul, a prof. úr néhány frissebb műve (a neve alatt lévő kb. 120  db. könyvtári tételből):

Földindulás előtt  Három hónap krónikája
Kairosz, 2007.

Harcok az új "világnézlet " körül katolikus irodalomszemlélet, 1890-1920
Sajtó alá rend., a bev. tanulmányt és a jegyzeteket írta Rónay László
Argumentum, 2007.
 

Erkölcs és irodalom A magyar irodalom rövid története
Holnap, 2006.

Kalandozások unokáimmal
Szt. István Társ., 2006.

Innen és túl  Versek az Isten-kereső emberről
Dékány Endre és Rónay László közreműködésével vál., szerk. és bevezetővel ell. Lukács László
3. kiad., Vigilia, 2005.

Márai Sándor
Akad. K., 2005

Növekvő unokáim
Szűcs Édua rajz.
Kairosz, 2005

Lélek és szó  Esszék, tanulmányok
Argumentum, 2004

Isten nem halt meg A huszadik századi magyar spirituális líra
Szt. István Társ. 2002.

Ahajós hazatérése  Rónay György emlékezete
vál., szerk., összeáll. Rónay László
Nap, 2001

Sík Sándor
Balassi, 2000

Mécs László
Balassi, 1997

...