avagy hogyan vesztettünk el egy Fehér Béla-regényt.
Lelkesen indultam el ma estefelé a Nyitott Műhely Fehér Béla-estjére: itt mindig jó a bor, ma (is) remek író kerül terítékre, és még jó csajok is akadnak a (ma is underground) kultúrpincében. (Mármint hogy nem tudtak vertikálisan feljebb lépni. Amúgy persze magasan a léc.) A jó borban hamarabb csalódtam, mint egyéb várakozásaimban: naggggyon gyenge etyeki (persze száraz) fehért mértek, egyszerűen nem hittem el, hogy a "Finta-pincészetben" járok... (Tudni kell, hogy - elmondásuk szerint - meglátogatta őket a VPOP, és most nem is adhatnak piát, hát, ez nagyobb csapás a kultúrára, mint Hiller, de most már mindegy), persze a kezdésre már előkerült ez a valami Etyekről - aminél jobb volt még a szemben lévő kisvegyesben vett és aperitifnek betöltött Bivaly sör is, pedig az nem egy ínyenc üzemenyag... Visszatérve az író úrra, a nyögvenyelős beszélgetés után (innen jelentem, Kemény István ne akarjon kérdezőbiztos lenni, amíg csak nyekegni tud: miatta így festett a beszélgetés fele: - Igaz-e hogy... ööö... eee... a gyermek ööö... eee.... korod... öööö... eee... meghatároz... ta a ... öööö .... - Ekkorra már az író megszánta, és mivel saját bevallása szerint is egy közeli kocsmából érkeztek, ahol valószínűleg átvették a kérdéseket, s ő már tudta, mit akart a kérdező, ezért "szavába vágott" a nyekegőnek, persze a maga módján: -Igen, Majd az előzményekhez korántsem hűtlen, dödögő visszakérdezésre: -Nem. Majd mentek tovább,,, Hát így lett egyre okosabb Fehér Bélából a közönség... (Ami érdekes volt az estében, azt magától mondta el Fehér.)
A legvégén azonban szót kapott a publikum is, és én bátorkodtam (0,5 L sör és 0,3 L bor után) a 21. század valószínűleg legnevetségesebb megszólításával (...az Író úr...) megtudakolni, hogy áll a (tavalyi litera.hu-n közreadott interjúban beharangozott) regénye, aminek témája egy, a Rádióval szemben lévő tisztítót üzemeltető (Tichy) család története lenne, ahol is Fehér napokat töltött el beszélgetve, faggatva és hallgatva a családot, amelyik a világháború óta vitte a boltot. A család megért már egyet s mást az abszurd hazai történelemből (1940-es, 50-es évek, hajjaj! ld. a literán, tényleg érdemes). Fehér kb. épp annyit mondott el, mint a literán, majd keserűen megjegyezte: egy ideje valamiért nem szívesen látott vendég a boltban, így el is szokott onnan, s nyersanyag híján (a nagypapa feljegyzéseit is elzárták tőle) feladta regény(es) elképzeléseit...
Hát ez a magyar tragédia, nem az, hogy (mára ez jutott) egy Tocsik-ügyben erősen értintett (persze 2003-ban felmentett) alak tagja lehet az új kormánynak... "Hogy árnyaltan fogalmazzak, magasról szarok a politikára" - ahogy F. Béla mondja el interjújában a nyugodt élet titkát. Nem is néz ki hatvannak. Isten éltesse! (Regényhősei szájába adott cifraságokból majd később idézünk.)
juss murmurandi