Azár Náfíszí: A Lolitát olvastuk Teheránban  |  Európa, 2007

A perzsa írónő hármas fonatú varkocsba fonta történetét: életközeli riportok a fundamentalista Irán mindennapjairól keverednek feljegyzésekkel angol, amerikai írókról (Nabokov, H. James, Fitzgerald, Austen), mindezt Khomeini halála után Amerikába költözve egészíti ki magánjellegű iráni naplórészleteivel mozaikszerű, mégis egységes memoárrá. Abszurditások futószalagja a nyolcvanas évek Iránja: még az Ezeregyéjszaka meséit is betiltják, a filmcenzor vak (s mint a megvakult rendezőt játszó Woody Allennél: egy titkár segíti tájékozódni, ő is interpretálja számára a filmet), betiltják a Lolitát (is), miközben az életben a még fiatalabb lányokat is kiházasítják. Vagy egy megvalósult orwelli kép: a jól nevelt gyermekek reggelente meggyónják szüleiknek illegális álmaikat. A tanárnő pedig kényszerből próbapert rendez az egyetemen A nagy Gatsby és az iszlám állam között. Az egyetemi oktatót a fennálló rend ráébreszti: „Az irodalom nem mondanivalója miatt veszélyes a hatalomra, hanem fikcionalitáshoz való viszonya miatt.”

(egy 2 évvel korábbi recimből)