Szegedy-Maszák Mihály:
A megértés módozatai: fordítás és hatástörténet
Akadémiai Kiadó, 2003.
“A könyvtár a haza legjobb meghatározása.”
Canetti
A vegyes tanulmánykötet összetartó szegecsei azok a kérdések, hogy az irodalmi alkotás túléli-e a fordítást, ill. mennyire létező dolog a világirodalom. Kalandozások a recepciótörténetben, nemcsak az irodalmiban: pl. Buster Keaton-ről szól a legolvasmányosabb fejezet. Akit nem érdekelt a bevétel - peremre is szorult Chaplin mellett, sőt, épp a kópiák közül, azok “értéktelensége” miatt sok el is veszett. Szóval kb. 15-20 oldalon alapos életrajz és befogadástörténet a némafilm egyik óriásáról.
(Senki ne számítson itt magyar szakostól elvárható jegyzetre: csak a magam okulására kiírt érdekességek - abból sem minden - sorjáznak itt a blogban. Ebből vizsgázni a profnál bizony nem lehetne…)
Aztán sorra veszi Márai, Illyés, Kosztolányi, Németh László, Kertész Imre, Esterházy Péter esélyeit a műfordítás utáni időszámításban, ill. a felsoroltak műfordítói tevékenységét elemzi. Lefordítva kevesen jártak jól. Eleve vesztes pozícióból indulunk. Még kevesebben képesek ’külföldiül’ alkotni: erre kortárs példák talán csak Kristóf Ágota (legújabb kötete: Trilógia) és Almássy Éva (Comme deux cerises).
Újraértékelődik a világirodalom: ez egyre inkább az angol nyelv gyarmatosításával lesz azonos. És - talán: nem csak Arany epikájára, hanem a kortárs magyar irodalomra is vonatkozik a szerző – túlságosan is finoman megfogalmazott - ítélete: “…teli van helyinek nevezhető értékkel.” De ide tartozik az is, hogy pl. a nagy amerikai kiadó, a Knapf (?), még ahhoz sem veszi a fáradtságot, hogy magyarból fordítassa le Márait…
Remekművek egymást is megsegíthetik: pl. csak V. Hugo regénye után kezdtek odafigyelni a Notre-Dame romló állapotára, a Mona Lisá-t csak Walter Peter 1873-as, de csak a Yeats által 1936-ban kiadott antológiában kiadott verse tette híressé, stb.
Beszél az esszé műfajának kialakulásáról, a kánonképződésről, a modernségről: pl. az avantgárd egy lehetséges, az eddigiektől eltérő magyarázatát ismerteti (nekem legalábbis új volt), vagy a remekművek szerepéről: Balzac egy 1837-es elbeszéléséből (Gambara c.) idéz egy dialógust két szereplő közt: “-Az új iskola felülmúlta Beethovent. – Hogyan lehet felülmúlni azt, amit meg sem értettünk.”
Még néhány érdekesség:
Márait 1949-ben többen ajánlották Nobel-díjra, pl. Gide. Maga Márai így elmélkedett erről: csak a Garrennek-et tartotta valamire, egész addigi életművét erősen kritizálta. A tanulmány itt kezdi el elemezni, melyik műve miért, és miért épp akkor, amikor, lett népszerű a "nyugaton". Mert pl. A gyertyák…-at már 1950-ben lefordították németre, de csak az 1999-es frankfurti vásárban “robbant”.
stb., stb... (titkárnőt, gépírni, felveszek!)
juss murmurandi