Éjjel Románia felől újabb szovjet csapatok lépték át a határt és indultak a főváros felé.

4:15-kor az ország egész területén megindult a szovjet támadás.

5:05-kor az ungvári rádió Nyílt levél a dolgozó magyar néphez címmel közleményt sugárzott, melynek aláírója Kádár János miniszterelnök.

A kormánytagok többsége (például Apró Antal, Kossa István, Münnich Ferenc, Dögei Imre, Rónai Sándor, Marosán György) a rádióból értesült, hogy a Kádár-kormány tagjai lettek.

4:30-kor a Szabad Kossuth Rádió a szokásos hírekkel kezdte meg műsorát.

5:20-kor Nagy Imre drámai hangon mondott beszédet a szovjet támadásról és a kormány helyzetéről. Időről időre elhangzott a beszéd, több nyelven is.

Reggel 6 és 8 óra között Nagy Imre és a kormány több tagja a jugoszláv nagykövetségre érkezett.

Néhány perccel 8 óra előtt Háy Gyula az Írószövetség nevében magyarul, angolul, németül és oroszul segítségkérő felhívást olvastak be a rádióban, amelyet "a világ minden írójához, tudósához, minden írószövetséghez, akadémiájához, tudományos egyesületéhez, a szellemi élet vezetőihez" intéztek. 8 óra 35 perckor a Kossuth-rádió adása megszakadt.

8-kor a Parlamentet védő magyar egységek a szovjet támadás nyomására letették a fegyvert.

A védelmi harcok a felkelési gócpontokra áttolódtak, Pongrátz a Corvin köz elvesztése után lemondott a főparancsnokságról.

Világpolitikai szempontból a másik legnagyobb jelentőségű esemény ezekben a napokban az úgynevezett szuezi válság, a Szuezi-csatorna államosítása miatt Egyiptom ellen folytatott közös izraeli-brit-francia háború volt. Bár számosan úgy tartják – és a nagyhatalmak is előszeretettel hivatkoznak erre presztízsokokból –, hogy a Nyugat várva várt közbeavatkozása a szuezi válság miatt maradt el, ez felettébb kétséges. A szovjet iratanyagból mindenesetre kitűnik, hogy Moszkva reakciója mindenképpen az intervenció lett volna, és a nyugati hatalmak beavatkozása sokkal súlyosabb konfliktusba sodorta volna a hidegháborús világot.

(idézet: közkincs.hu)

és egy vers:

Faludy Görgy:

1956. november

Az ég mint kormos, csillagtalan kürtő, a lápföld sík és pőre. Vagy százan vánszorgunk a Fertő mellett és igyekszünk előre.

Mellettem kövér, szovjet tiszt civilben, rumszag árad belőle. Egy gyermek sír. Patakon gázolunk át, s nem leszünk nedves tőle.

Majd: osztrák lámpák, mentőkocsik, szendvics, mosolygó, piszkosszőke járőr. Mögöttünk puskaszó, sötétség,

remények temetője. Furcsa haza. Az ember fellélegzik, mikor kiér belőle.