tesó mindig ugrat, hogy nekem az ősöknél ki kellene számlázni azt a kaját, amit  vasárnaponként pakol nekem anyu, és kkor tuti éhen halnék...

de ma én (is) vittem nekik - először a történelem folyamán - kaját, a kész sütőtökből, abból, amit még a papától hoztunk el pár napja (tele volt a fabia hátsőja vele). 

szóval egyelőre 'végtelen sok : egy' az anyu javára, de majd még egyenlítek... lassacskán. 

azért jó még sütögetni, mert extra meleg lesz a kis lakásban... és hmmm de jó illat.  Bár egyre uncsibb már a sütötök.

mert amúgy tökmániám van: az asztalon kis dísztökök egy tálkán, a múltkor anyu sütőtökkrémlevest kreált, és eleve kedvencem a dobozos sütőtöklé (Roxfortban ez menza-ital, nálam ünnepi cucc) és most még napig sültököt majszolok. Mert enni nem lehet, csak majszolni - olyan az állaga... :)  De jó is nekem, jut eszembe. Ma semmire nem tudtam panaszkodni.

(na jó, dehonnem, csak felfüggesztettem a jus murmurandi-t)