Olyan finoman vagyok elhallgatva egyesek által a blogtéren, hogy az már fincsi.. lenne, ha nem esne olyan rosszul, nem sértene vérig... Nagyon el kell fojtanom a véleményem kitörését erről... No komment a kommentjeimre, no reakció rá, aztán ha kitörnék, csak még mélyebbre égetnék a billogot, hogy bogáncsoskodom stb... :P Haha. Csak mert nem alkuszom. Nem megyek bele ebbe a szervilis társadalmi szokásba, hogy 'mosolyogj és dícsérd meg a másikat akkor is ha, az eget veri a baromsága, amit mond, és nem szólok be, mert legközelebb ő dícsér meg, ha netán én is elsülök, visszafelé' - valahogy így műxik... És persze a rengeteg csorba mosolygás... Viszolyogtató. Régóta köpök erre a mentalitásra, el is vesztgettem rá pár barátnak hitt emberfiát, de hát hadd hulljon a xxxxxxxx. Persze, mégis ők fájnak a legjobban... Hmm, megint látszik, megonmt nem stimmelnek a dolgok körülöttem. Meg aztán nagy bajom, hogy se magamnak, se másnak nem tudok megbocsátani, illetve el-elfeledkezem róluk, de hát csak még roszabb (Heinének sajna igaza van, majd Isten megbocsájt. Ha...) Mostanában, ha nem is a társadalmi hazugáságok alkotta somolygásban, de a megbocsátás (másnak és magamnak) nehéz drámájából próbálom kivenni a részem. Nem egyszerű.

Klasszikust idézek - magamat... :P :

Ezek azt hiszik, XXXX-re azért rágtam be, mert nem talizott velem, még társaságban sem. Csakhogy azért nem akart, mert ő úgy gondolta, tüntetően amellé áll, aki engem heteken át basztatott, sokszor álnéven, a blogtéren, és akit én próbáltam, a végén már kevésbé szalonképes megfogalmazásban, megnevelni. És akik engem szalonképtelennek kategorizáltak, azok, azt hiszem, megukba nézhetnének. Mert az nem megy, hogy akivel jóban voltunk, azt holnaptól kiollózzuk a blogrollunkból is... És épp őket szeretem a legjobban!

Vörösbor

Mostanság ebből nyílnak nekem rózsák és bontják szárnyukat az angyalok.

És az ilyenek miatt - is - van ebben az országban több százezer italozó és depressziós. A hazugságok miatt. Most éppen játszanak, gyerekkori csintalanságokat vallanak meg, és néha komolyabb önelemzésbe is fognak (mém-mizéria). Talán értelmes játék, hajrá.

Ps.
Látom Tökinél, engem is elért a mém-láz. Mivel annyi olvasóm sincs, mint ahány meaculpát kellene felsorolni (nincs kinek továbbadnom). nem is vágok bele. legalábbis most nem. és nem ebbe, most nem ebbe. (amugy is, a meg nem bocsátás képessége elég nagy átok, lenyom akárhány ötös listát) elnézést

De azért mégis: néha morcos, néha meg sértődékeny, házsártos, feledékeny és trehány. És ez a sok néha egy szép nagy gyakranná áll össze... :)

Holnap (vagyis már ma) Petőfi Szilveszterét fogom olvasni.... kézikönyv az őrülethez, asszem. A magány... a 8. utas...a...

neszeneked énblog tyuhajja (03.36 AM)