Avagy szerelmünk, a Tabán…

Tabán egykor és ma
írta és összeáll. Vecsey András, Bp., C+S BT, 2006

jegyzetek: 

Szt. Gellért templom romjai az Erzsébet híd feljárója alatt…

Rác „boszorkányok” (prostik) az emiatt „rosszhírű” Duna-parton, és a rác barlanglakások a Gellért hegy gyomrában, egészen a századfordulóig… (értve ezalatt 1900-at)
Történt, hogy 1892-ben egy, a Gellért-hegyről lezúduló ezer mázsás szikla „vágott rendet” a kupiként működő Duna-soron… a város ekkor kisajátította a helyet és megkezdődött a T. déli sarkának rendbetétele.

Halastavak Mátyás idején…!
…és így múlik el a világ dicsősége: ahogyan a régi görögök kokszosították Zeusz szent tölgyesét, úgy égettek meszet a budai paloták márványából Mátyás halála után pár évtizeddel…

Majd: 10 muszlim imaház, 6 mecset, 3 derviskolostor, 3 meleg fürdő és vagy száz bűzös, a várból kiszorult török tímárüzlettel… így született meg a Debaghhane, ebből: Tabakhan, ’rácosan’ Tabán – azaz a „tímárok külvárosa”, legalábbis a nevében. A törökök később általában csak külvárost értettek a T. név alatt.

A Nap-hegy csúcsa a karóba húzás színtere volt, ill. – szintén – temető.

Fecsegő névváltoztatások: leproserium…. Sáros-fürdő… s végül. Gellért-fürdő.
Vagy: Királynéi fürdő (14. század)… a törökkorban Közönséges fürdő (köznépi)… ma ez a Rudas. A Rácfürdő is, a néhai Királyok Fürdője, 2-3 krajcáros népfürdő lett.

A mai Orvostörténeti Múzeum homlokzatán – amely ház ugyebár Semmelweis szülőháza is – nagybetűs Baksör-hirdetés díszlett egykoron… Az egykori Apród u.-ban volt Rudolf főhg. egyik törzshelye is, a Herculanum… ami akokr nagy kupi („zengeráj”) hírében állott.
Itt vágtatott lovával a lépcsőkön Sándor gróf… s itt állt az egykori hajóhíd is.

És még mindig az Arpód u., 10.: Virág Benedek papköltő lakóházának helyén ma étterem áll, itt halt 1830-ban, volt a ház vendége Berzsenyi, Kazinczy, Kölcsy, Vörösmarty is (tkp. minden kolléga). Korábban itt állt az Arany Szarvas nevű sütőház – ami mára átszökkelt volna a túloldalra?

Casanova itt is öregbítette hírnevét: 1782 körül, 57 évesen kipróbálta az itteni gyógyvizeket, majd – talán merő rutinból? – még megszöktette az egykori Hadnagy utcai szerb korcsmáros lányát, de hamar utolérték, és még itt a Gellért aljában félholtra verték…(lehetett volna szent is… :P )

Zsidókapu: a vár déli részén fekvő zsidó temető felé nyílt. Később megszűnt a szerepe,1880-ban befalazzák.

1810-ben félezer ház és templomok sora ég le, egy bognárműhelyből szabadult el egy szikra. Volt, ahol víz híján, borral oltották  a tüzet… Ötven halott.

Olvasztótégelyként is működött: török, bosnyák, albán, szerb, német és magyar vér keveredett, s a húszas évekig a német, pontosabban a bécsi dialektus a legáltalánosabb… de: még az 1870-es években is volt „illír” (albán-rác) osztálya a tabáni iskolának. Magyar oskola csak 1875-ben. A helyi kereskedelmi testület üléseit 1862-től jegyzik magyarul (rácok és olaszok alapítják 1697-ben! Egyik soros elnöke volt az orvos Semmelweis Ignác apja is).

A Tabán végzetét az 1896-os Szabadság-híd és az 1903-as Erzsébet-híd hozta el. Felkapottak lettek a Gellért-hegyi telkek, az épülő villák alatt kirívóan gettószerű lett a tabáni völgyben a sok régi házikó. 1927-re a 4024 lakó már rezervátumban érezhette magát – nem engedtek a város ingatlanfelvásárlásainak, ki és betartottak. Végül az utolsó lakókat (zömmel) a hírhedt Mária-Valéria telepre költöztették át, a bontás a két legutolsó lakó kiutasításával 1934-ben kezdődött el.

Pl. ezután költöztették át a sziklakápolnába rendtársai az addig itt nyugvó „magyar Horácot”, Virág Benedeket is. („Sírjának kálváriáját” részéletesen is bemutatja a kötet.)

A kötet 1. számú szerzője: „civilben” az immár 10 éves Tabánért Alap. elnöke.

Amit ajánlok még:
Döbrentei u. 9., belső udvar: Tabáni Helytört. Múz.

További lapoznivalók:

Zórád Ernő: Tabán
a lebontott romantika
a művész munkásságát bemutató esszét Feledy Balázs írta, Fekete Sas, cop. 2002

Tabán, a háromszáz éves kártyavár
Szerk. Zórád Ernő Budapest Pallas Stúdió, 1997

„...áll Buda még!" a magyar irodalom várbeli századai
összeáll. és szerk. Erki Edit Jövendő K., 1997

A lila ruhás hölgy...
A recenzens fotója a Tabánból, 2005 őszén