„A 12. számú holttest.
Ruházat: Hosszú steppelt szürke kabát, kötött nadrág, turista bakancs.
Külvizsgálat: A holttest derékban kettévált, igen kevés, szappanná vált lágyrész, nyitott testűrökkel. Tarkópikkely baloldalán belövés, fejtetőnél kilövés. Hajzat világos barna, felső fogsorban elől hiányos fogazat, alul 1-1 sárga korona.
Vélemény: Tarkón, fejtető irányú koponyalövés, rögtöni halállal.
Jegyzet: A ruházatából előkerült iratköteg huszonöt tételből áll. A papírlapokon az írás elmosódott, szétázott, nehezen olvasható. A dokumentumok szélén egységesen vörös vérfolt.”

Bálint András Radnóti-estje a Radnóti színházban 

„Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így,
ha bőrét hagyja rajta, mint engem undorít
e forduló világ és az ordas emberek.”

Állandó katarzis 1 óra húszban, csodás előadás, minimalista színpadi eszközökkel: csak régi iratmásolatok kellenek egy barna csomagolópapírba tekerve, lámpák, egy jó színész, no meg a tragikus évtizedek…

Bálint A. hozzákeveri saját családtörténetét is: kikeresztelkedett zsidó nagyszülei keresztlevelét, névváltoztatási kérelmüket, stb. is idézi… Nekem ez kevéssé tetszett, pláne, mikor kortárs publicisztikákat idéz, amikben őt támadják, ’amiért egy zsidó irányítja a színházat’… persze mocskos dolgok ezek, de a tragédiákat miért kell a mában feloldani, mint méregkapszulákat? Tudjuk, hogy vannak mindenre kapható önkéntesek ma is, de az aljas ostobák erőtere erősen leárnyékolt, bár ezt sokan szeretik nagyobbnak láttatni. Az összehasonlítás a mával (ill. ugye a 'minappal') parányit gusztustalan és történelmietlen. Ezt éreztem közben, mégis, összességében mégis „megbocsátható” ez a kilengés (természetesen). Biztos van olyan vélemény, miszerint ez az ea. lényege.

Sajnálom, hogy nem láttam a korábbi író-esteket, pl. az Arany-t, abban talán a korszak dzsentrijet aktualizálták… @oskodásom ellenére mindenkinek ajánlom, főleg a fiataloknak, éppen a történelemóra jelleg miatt – amin megint @oskodhatnék, hogy aki nem tudja, mekkora költő is R. M., az most sem kap teljes képet: mert a ’hátborzongató versek’ mellé alig került szerelmi líra, Fannihoz  zömmel csak naplóban, levélben szól akkor az este során a költő. "Mentségükre" szóljon, mindez már nem fért volna bele egy estbe. Aminek a szakértője amúgy az a Ferencz Győző, aki az eddigi legteljesebb monográfiát adta közre a költőről, mintegy két éve.

„Mindenségem, útban vagyunk. Janival visszaküldtem a bőrkabátot és a szalonnát. 200 km-t kell menni Borba, úgy hírlik. Nem tudom vinni. Csókollak, édes Egy.”