...és még mielőtt fellépett volna a járdára a zebránál, egy csacska szélfoszlány a csupán a derekánál összegombolt szoknyája alá kapott, és fellebbentette azt... és a nap beleharaphatott a combjába és ekkor egyszerre nyílt ki a mosoly az arcunkon... S míg ő a szellővel viaskodott, én csintalan védangyalomat kerestem a szememmel, de sehol egy árny-pamacs, sehol egy kis csillámpor a levegőben... mert légkifúvó rács sem volt sehol, mondanom sem kell. A. France-nak és az ókeresztényeknek igaza volt, vannak saját angyalaink, akik - szerencsére - némileg külön életet élnek...
juss murmurandi