Beállok tegnap egy török kajáldában a hosszú sorba, ami már a kijáratig ért. Ám a két utánam érkező leányzó simán beáll elém, mert míg én a helyi hagyománynak megfelelően (törzsvendég vagyok) befelé növeltem a sort, ők simán ki, az utca felé. A made in madzsarisztan-gyártósorról érkező előembert a sorba(n) állásra is meg kéne tanítani, már az oviban. A lányok simán übertaplók voltak, hiszen láthatták, hogy én is ott bénázom. Ó, az a két szolipicsa, tuti, hogy folyton ilyen szemtelen - ha már csokihalom mellük van, amit ki is borítanak az arcodba. Meg kéne tanulnom villámokat szórni a szememmel - bár ezek még akkor is csak szoliznának a mennyköveim tüzes esőjében, a libák. Ugye nem véletlen, hogy a libatömés jutott eszembe róluk - stílszerűen.