Nem csak azért, mert sokat kell értük utazni a hőségben, meg mászni kell, meg ilyesmik, hanem mert arra int az avatott útikönyvszerző: ha a romokon vajas kenyeret eszel, büntetésre számíthatsz.

Sic! - szerepel ilyenkor egyes sorok után... Nem viccelek, ez a mondat benne van a Klaus Bötig-féle Görögország Szárazföld (M. Kvklub, 2001) c. kötetben...

A szerző tényleg ontotta a a könyveket (össz nyolcat, íme egy frissebb), írt Máltától Ciprusig mindenről, ami hellén. Akkor tehát inkább a kiadóban huncutkodott valaki? Vagy a fordító Szántó Tamás, egy nehéz este csak úgy tréfából, kivagyiságból tette bele, mint ahogy a diákok a leadott dolgozatnál szemtelenkednek, amikor azt hiszik, a tanár úgysem olvassa el, s belecsempésznek egy marhaságot? A lektor meg, szokás szerint csak a fizetési igazolást olvasta át, a fordítást már nem?
Tovább zavarja a tisztánlátást (mint egy felvizezett ouzó), hogy a könyvtárak katalógusukban feltüntetik: "A címoldalon szerzőként tévesen: Ranft, Ferdinand" Aki amúgy a Marco Polo útikönyvsorozat szerkesztője.

És akkor ezt most hogy?! - idézhetnénk a klasszikust. Kísértetkönyv, mondanám, ha nem lett volna velem, nem tartottam volna a saját kezemben a kötetet...

Vagy tényleg tömlöcbe vetik, aki levajazza az antik romokat!? :)