kiforrta magát. murci blogja volt

Guéne, Faiza: Soha sehol senkinek
(Kiffe kiffe demain) ford. Takács M. József
Ulpius-ház, 2007

kello.hu , fülszöveg , interjú a szerzővel , könyves.blog.azigazi , lotusreads.blogspot.com (with 20 comments) , The Daily Star , BrookBrowse , authortrek.com , curledupkids.com
(külföldi kiadások címlapjai: 1 2 3 4 5 stb...)
Angolul ezt a címet kapta a regény: Just Like Tomorrow
(és jaj ki tud spanyolul?)
(+a Du rêve pour les oufs c., második regényéről)

4

Faiza (ha szólíthatom a „keresztnevén”) egyszerre bátor és szerencsés lány.
Szerencsés, mert azokban az években nyúlt bele ebbe a darázsfészekbe: írta meg a franciaországi arabok életét is megmutató regényt, amikor tombolni kezdtek a párizsi szegénynegyedek fiataljai. (Ő maga algériai bevándorlók gyermeke.) És bátor, mert (16-17 évesen) egy 15 éves lány fiktív memoárját írta meg, ami miatt pár lusta kritikus úgy is gondolta, önéletrajzi az egész, és nincs mögötte semmi, csupán annyi, ami megesett a kislánnyal. Pedig a kamasz narrátort már kívülről írja meg, és bár lehetnek sajátjai egyes élmények, nem felsorolja, hanem okosan rendezi őket.

Ugyan nem a prózanyelvet újítja meg (az egyébként tehetséges) kamaszlány, de a közbeszédét igen: 23 nyelven jelent meg a regény alig pár év alatt. Humoros, olvasmányos, de nem fogjuk ízlelgetni a mondatait, inkább vele tartunk, követjük a nézőpontját, a süppedő Gran’empír pírját látjuk egy csóró bevándorló, csonka család kislányának a szemével. (Az apa „visszaemeigrált” Marokkóba, hogy új felesége fiút szüljön neki.)

Nem ítélkezik, pláne nem politizál, de a bevándorlók és a ’befogadó’ franciák is kapnak hideget-meleget egyaránt. Egy párizsi arab kerület (ironikusan: Paradicsom-telep) zűrös életét látjuk, és ebben a sűrített paradicsomos masszában (ez is a szerző élce) minden van: pubertás, iskolai zűrök és kamasz szerelem, pletykafészek szomszédok, kiállhatatlan szociális gondozók, válások, kerítőnők és házasságkötések, muszlim tradíciók és ezek lassú szétbomlása (alkoholista és húsevő bevándorlók) stb. Ahol a tévé (annak nyomán, hogy anno a freskó volt a szegények bibliája) a "szegények Koránja".

És végül a lefizethetetlen recenzens szomorú kötelessége: a fikázás, mindjárt a 9. oldalról. Vajon miért a keresztelő szót használja a fordító annál a jelenetnél, amikor egy marokkói muszlim család újszülöttjének névadó ünnepségéről esik szó…?! És később még ez is szembejön: „aperitifként felszolgált szárazkolbász”... Áááá! T. Ulpiusék! Szívesen segítek, csak még kiadás előtt kapjam meg a szöveget (bár az előbbivel szemben ez lehet F. G. hibája is, de az Ulpiusnál minden gonosz kis előítélet jogos).

Egyéb nyárvégi olvasmányokról:
/media/image/200708/