kiforrta magát. murci blogja volt

A közröhejnek örvendő zsurnyálista könyve tulajdonképpen kellemes csalódás: bár prózájának jó része EP-utánérzés (Egy nő), mégis, látszik: saját ötletei is voltak - az már más lapra tartozik, hogy ezeknek - sajnos (a  kivitelezés miatt) - vakmerően neki is fut.  Viszont! Amivel a regény 3-as átlaga felfelé kerekedett, az önmagában ötös: ezek pedig a fejezetek közé szertelenül el-eldugott kis örkényi (elnézést a mestertől) kisprózák, amelyeknek semmi közük ugyan a regény cselekményéhez, de kellemes pihenők, olyanok a szemnek, mint a gyomornak a túl száraz húsba spékelt ízes kis szalonnadarabok... Vegáknak most nemigen tudok hasonlatot, elnézést (cukkini-nyárson szórvány bikatöke(=padlizsán)szeletkék...? :) 

A nem ritkán pornóba (és B. Gy. részéről önnön merészségébe) ájuló szöveg elég sekélyes önmagában (már amikor nem EP-re hajaz…), erősen túlírt, a dagályos jelző is finom rá: ez már ízlésficam-cunami (képzavart a képzavarral írsz le legjobban?). Ráfért volna egy erős húzás (a majd' 400 oldalt a felére is meg lehett volna nyesni). Talán Bolgár a szerkesztőt is dugta?! (Hahaha) De még egyszer: vagy beleírta valaki más a jó sorokat, vagy van érzéke B.Gy.-nek az íráshoz, de akkor meg nincs írói önfegyelme (sem. Ez esetben Narratio praecox a diagnózisom).

Amúgy az erotikus vonal mellett másik fő „téma” a ’80-as évek, az olvadó (csepegő...), de a mozdulatokban, mindent kétszer átgondolt gondolataiban még óvatos Kádári jégkorszak. A főhős egy bizonyos Képes André, egykori, de még fiatal teniszcsillag, aki idegenbeli sikerei nyomán a párt kegyeltje lesz, minisztehelyettes - mígnem túl nagyra nem nyitja a száját: ekkor rögtön kizuhan a pixisből szókimondásáért. Közben jönnek-mennek a nők s nyomukban az örvény, ugye... Irodalmi igényeit némi narrációs játékkal éli ki a szerző, Képes mellett amúgy van még egy elbeszélő, aki néha egyértelműen azonos vele, máskor csak gyaníthatóan. De narrációs síkokról Bolgár művénél nem mernék egy mondaton belül értekezni. Ez bizonyára kívül esik a kedves olvasó elváráshorizontján is... :) Ráadásul ez már a szerző 7. 'szépirodalmi' kötete.*

Akad még egy érdekes figura, Deseő, egy gusztustalan, köpönyegforgató rádiós újságíró, akit akár magáról is mintázhatott volna a szerző, de persze nem, ó miket gondolok: jellemzése alapján (a pártkatonából ’89 után lassan porondjobbos pribék lesz) talán Franka Tibor a mintája… vagy egy hasonszőrű szégyenfolt. Érződik a szövegből, itt már nem puszta fikció a sok félredugás, valóságban is egy nőügy lehetett kettejük konfliktusának oka a háttérben… Azért megnézném azt a nőcit, akin egykor Franka és Bolgár összekap6ott… :D