Van, aki az első részben már azt sem bírta, hogy fenyegetve érzi magát egy kislány (a doki lánya) lefekvés előtt , idáig nézte (megértem, alkat kérdése), sőt vannak, akik szerint öncélű téboly és horror és mészárlás.

Nem. Ez a mű (és mély respekt a forgatókönyvíró-rendezőnek, Darren Lynn Bousmannak és főleg az első, induló rész íróinak: Leigh Wanellnek és író-rendezőjének, James Wannak) mélyen filozófikus műalkotás, vércinkus, kemény, és bizony nagyon magas röppályákra állítja a gondolkodást az emberről. Ez az ördög teológiája... Azé az ördögé, aki a fájdalmat és a fényt egyszerre ajándékozza az embernek (luci ferro=fényt hozok, ugyebár), megtanítva életünk értékére. Persze néhol elakad a gépezet (Amanda), és ami fő: nem szeretnél egy ilyen "iskolát", még ellenségednek sem kívánnád, de hát ez végül is csak egy film. Ami megbotránkoztatóvá teszi, hogy mennyire életszerű...

A 4. rész "gusztustalanságban" hozza az eddigi szintet, aki azt mondja, "ütősebb" mint az eddigiek, talán csak az induló jelenet miatt érzi így... (jó kis kedvcsináló, mi? :D ) Vannak benne klisék, olyan értelemben, hogy a már megismert módszereit is beveti Jigsaw, ezért néhány hatásosnak szánt jelenet kitalálható vagy nem olyan nagyon meghökkentő (az új kínzó szerepe hasonlatos az első részben a doki családjára küldött alakéhoz), de ami a lényeg, visszamegyünk az időben és megtudjuk, miért és miként kattan be J.  - kissé nyomósabb indokkal, mint Michael Douglas a reggeli csúcsban, de hát messzebb is megy... És nem csak hátra tolatunk az időben: máris készen áll az 5. rész alaphelyzete... sőt, hazafelé írtam valakinek sms-ben: a széria következő (talán utolsó) részében majd a film rajongóiból csinálnak áldozatot, mert néhányan már elfelejtik, hogy nem üres rajongásra tanít a film, hanem az életre, annak megbecsülésére... Szóval, kedves rajongók, hátrább kicsit a pénztáraktól, mert a mozik webkamerájában bárki láthatja az arcotokat... és indulhat az 5. rész :op