Legöngyibb az ember akkor, ha korgó hassal, szemmel és lélekkel a leggyönyörűbb gasztroblogokat olvassa szombat déltájban. Aztán tétován megindul portyázni a városba marhafartőre, zellerre, miegymásra. S hogy legyen miből, előtte visszaviszi az üres üvegeket. 

frissítés:
Nem volt fartő, most zacskós levest eszem, meg Öveges prof. séf maszker úr (Mr.Ánklbenz) tanácsára (barna)rizs lesz vákumfóliázott táposcsirkeböggyel. Lassúdad lépésekkel ostromlom Gasztonómia fellegvárát.

fr2.:
Ez is készült: epres-csokis-karamellás pudling, napok óta erre készültem - erre most ott figyelnek hatan a hűtőben, de nincs hozzájuk kedvem. Ennyit tesz, ha közben kinyaljuk... a lábasokat? Utána már nincs erőnk felfalni őket.
(Ha a szexszel is így volna az emberiség, ma a delfinek mobiltelefonoznának. És: akkor vajon mitők híznak a háziasszonyok?!)

(fotók a link után)

Ja, és egy művészfotó: jelent az valamit, ha nem fér bele a kukába az Unikum?!

S mindeközben megtudtam a jórészt unalmas Eötvös Karcsi bá' Bakonyjából (nemsokára élesedik), hogy Napóleon lánya mégsem kefbútorozott össze Sobri Jóskával. Kb. egy "brit tudós" veszett el a jó öreg tollforgatóban. 
Hasznos napom volt. Érdemes volt felkelnünk, mondanám a Napocska pofájába, bele.